1Úgy volt, hogy lkóniumban együtt mentek be a zsidók zsinagógájába és olyan beszédet mondtak, hogy egész sereg zsidó s görög lett hívővé.
2A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és felbőszítették a pogány lelkeket a testvérek ellen.
3Éppen azért huzamosabb időt töltöttek ott s bátran hirdették az igét bízván az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelme igéje mellett és jeleket és csodákat művelt ő általuk.
4A város lakossága azonban két pártra oszlott. Az egyik a zsidók, a másik az apostolok mellé állt.
5De mikor a pogányok és zsidók, elül-járóikkal együtt tervbe vették, hogy rájuk támadnak s megkövezik őket,
6értesülvén eme szándékukról, elmenekültek a likaóniai Lisztrába, Derbébe s a szomszédos tájakra
7s ott hirdették az evangéliomot.
8Lisztrában egy lábára nyomorék férfi, aki születésétől fogva sánta volt és járni sohasem tudott,
9ülve hallgatta a Pál beszédét és Pál, mikor a szemét rávetve látta, hogy hisz a meggyógyulásában,
10fennhangon reászólt: Állj egyenest a lábadra! S az felugrott és járt.
11Pál eme tette láttára, a nép likaóniai nyelven szólva felkiáltott: Az istenek emberi formában szálltak le hozzánk!
12S Barnabást Zeusznek, Pált meg, mint szóvivőt, Hermesnek nevezték.
13Sőt a város előtt álló Zeusz templom papja felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, áldozni akart nékik a néppel egyetemben.
14E hírre az apostolok, Pál s Barnabás, ruhájukat megszaggatva, a nép közé rohantak
15s rájuk kiáltottak: Emberek! Mit tesztek? Mi is csak olyan emberek vagyunk, mint ti s éppen azt hirdetjük néktek, hogy a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, a mennynek, a földnek, a tengernek s mindannek, ami abban van, ama teremtőjéhez,
16aki bár a letűnt idők alatt minden pogány népet a maga útjára bocsátott,
17mégis bizonyságát adta az ő jóságának, adott esőt, termő időt, bőséges eledelt s örömteli szívet.
18Ezt mondták s még így is csak nehezen tudták visszatartani a népet, hogy ne áldozzon nékik.
19De az Antiókiából és Ikóniumból utánuk - jött zsidók felbőszítették a népet és azok Pált megkövezvén, abban a hiszemben, hogy meghalt, kivonszolták a városból.
20Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt s bement a városba. Másnap elment Barnabással együtt Derbébe.
21S miután e városban is hirdették az evangéliomot s jó sok tanítványt szereztek, újra visszatértek Lisztrába Ikóniumba s Antiókiába
22s megerősítvén a tanítványok lelkét, szívükre kötötték, hogy álljanak meg rendületlenül a hitben, mert a nyomorúság keserves útja visz minket az Isten országába.
23S véneket rendelvén minden egyes gyülekezetnek élére, imádság és bőjtölés közben hitük Ura kegyelmébe ajánlották őket.
24És Pizidián át Pamfiliába jutottak
25s Pergében is hirdetvén az igét, lementek Attáliába
26s onnét hajón vissza Antiókiába, ahonnét az Isten kegyelmébe ajánltan, a most már bevégzett munkára indultak.
27Megérkeztük után egybehívták a gyülekezetet és elmondták, mi mindent vitt véghez az Isten általuk, s mint tárta fel a hitnek kapuját a pogányok előtt is.
28Aztán jó ideig ott maradtak a tanítványoknál.