Acts 14
1 Úgy volt, hogy lkóniumban együtt mentek be a zsidók zsinagógájába és olyan beszédet mondtak, hogy egész sereg zsidó s görög lett hívővé.
2 A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és felbőszítették a pogány lelkeket a testvérek ellen.
3 Éppen azért huzamosabb időt töltöttek ott s bátran hirdették az igét bízván az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelme igéje mellett és jeleket és csodákat művelt ő általuk.
4 A város lakossága azonban két pártra oszlott. Az egyik a zsidók, a másik az apostolok mellé állt.
5 De mikor a pogányok és zsidók, elül-járóikkal együtt tervbe vették, hogy rájuk támadnak s megkövezik őket,
6 értesülvén eme szándékukról, elmenekültek a likaóniai Lisztrába, Derbébe s a szomszédos tájakra
7 s ott hirdették az evangéliomot.
8 Lisztrában egy lábára nyomorék férfi, aki születésétől fogva sánta volt és járni sohasem tudott,
9 ülve hallgatta a Pál beszédét és Pál, mikor a szemét rávetve látta, hogy hisz a meggyógyulásában,
10 fennhangon reászólt: Állj egyenest a lábadra! S az felugrott és járt.
11 Pál eme tette láttára, a nép likaóniai nyelven szólva felkiáltott: Az istenek emberi formában szálltak le hozzánk!
12 S Barnabást Zeusznek, Pált meg, mint szóvivőt, Hermesnek nevezték.
13 Sőt a város előtt álló Zeusz templom papja felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, áldozni akart nékik a néppel egyetemben.
14 E hírre az apostolok, Pál s Barnabás, ruhájukat megszaggatva, a nép közé rohantak
15 s rájuk kiáltottak: Emberek! Mit tesztek? Mi is csak olyan emberek vagyunk, mint ti s éppen azt hirdetjük néktek, hogy a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, a mennynek, a földnek, a tengernek s mindannek, ami abban van, ama teremtőjéhez,
16 aki bár a letűnt idők alatt minden pogány népet a maga útjára bocsátott,
17 mégis bizonyságát adta az ő jóságának, adott esőt, termő időt, bőséges eledelt s örömteli szívet.
18 Ezt mondták s még így is csak nehezen tudták visszatartani a népet, hogy ne áldozzon nékik.
19 De az Antiókiából és Ikóniumból utánuk - jött zsidók felbőszítették a népet és azok Pált megkövezvén, abban a hiszemben, hogy meghalt, kivonszolták a városból.
20 Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt s bement a városba. Másnap elment Barnabással együtt Derbébe.
21 S miután e városban is hirdették az evangéliomot s jó sok tanítványt szereztek, újra visszatértek Lisztrába Ikóniumba s Antiókiába
22 s megerősítvén a tanítványok lelkét, szívükre kötötték, hogy álljanak meg rendületlenül a hitben, mert a nyomorúság keserves útja visz minket az Isten országába.
23 S véneket rendelvén minden egyes gyülekezetnek élére, imádság és bőjtölés közben hitük Ura kegyelmébe ajánlották őket.
24 És Pizidián át Pamfiliába jutottak
25 s Pergében is hirdetvén az igét, lementek Attáliába
26 s onnét hajón vissza Antiókiába, ahonnét az Isten kegyelmébe ajánltan, a most már bevégzett munkára indultak.
27 Megérkeztük után egybehívták a gyülekezetet és elmondták, mi mindent vitt véghez az Isten általuk, s mint tárta fel a hitnek kapuját a pogányok előtt is.
28 Aztán jó ideig ott maradtak a tanítványoknál.