1Aztán Derbébe, majd Lisztrába ment. Idevaló volt az a bizonyos, Timóteus nevű tanítvány, aki hívő zsidó anyától s görög atyától származott
2s akiről a lisztrai és ikoniumi testvérek igen sok jót mondottak.
3Pál magával akarta vinni őt, azért fogta és körülmetélte az odavaló zsidók kedvéért, mert mindnyájan tudták, hogy atyja görög volt.
4S bejárván a városokat, a híveknek lelkükre kötötték, hogy a jeruzsálemi apostolok s vének rendeleteit megtartsák.
5S a gyülekezetek erősödtek hitben s gyarapodtak számban napról-napra.
6De mikor Frígián s Galácia tartományán keresztül mentek, a Szent Lélek megtiltotta nékik, hogy az igét Ázsiában hirdessék.
7Miziának tartva megpróbálták ugyan, hogy Bitiniába hatoljanak, a Jézus Lelke azonban nem engedte meg ezt nékik.
8Azért Mizián át lementek Troászba.
9Aznap éjjel Pálnak látomása volt. Egy macedón férfiú eléje állva, könyörgött néki, ezt mondván: Jöjj át Macedóniába! Segíts rajtunk!
10E látomás alapján, abban a tudatban, hogy Isten hív oda minket az evangéliom hirdetése végett, nyomban útra készülődtünk Macedóniába.
11Hajóra szállva, Tróászból egyenest Szamotrákéba utaztunk és másnap Neápoliszba,
12onnét pedig Filippibe, a macedón tartomány első gyarmatvárosába s ebben a városban pár napot töltöttünk.
13Szombatnapra kelve, a városból kimentünk a folyó partjára, ahol imádkozni szoktak. Leültünk és beszélgettünk az egybegyűlt asszonyokkal.
14Egy Lídia nevű, Tiatira városából való, istenfélő, bíborárus asszony is hallgatta a beszédünket s szíve az Úr indítására kitárult s áhítattal figyelt Pál szavára.
15Mikor pedig beavattatta magát és háznépét, könyörgött mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek a házamba és maradjatok ott. És erővel ott marasztott minket.
16Egyszer pedig, mikor könyörgésre mentünk, egy jóslélektől megszállt szolgálóval találkoztunk, aki jövendölésével nagy hasznot hajtott az ő urainak.
17Ez nyomon követve Pált is, meg minket is, ígyen kiáltozott: Ezek az emberek a felséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik néktek.
18És ezt többízben megtette. Pált bántotta a dolog, azért hátrafordult és azt mondta a (gonosz) léleknek: A Jézus Krisztus nevében parancsolom néked, eredj ki belőle! És az tüstént kiment.
19Az ő urai azonban látván, hogy így füstbe ment a hasznuk reménysége, megragadták Pált és Szilást s a hatóság elé, a köztérre hurcolták
20és az elöljárók elé állítva, azt mondták: Ezek a zsidók fellázítják városunkat
21s olyan szokásokat terjesztenek köztünk, amelyeket nekünk, mint rómaiaknak, sem bevennünk, sem követnünk nem szabad.
22Erre a csőcselék nekik rontott, az elöljárók,pedig letépették ruhájukat, megbotoztatták
23és miután jól megütlegelték, börtönbe vettették őket, a börtönőrre ráparancsoltak, hogy jól vigyázzon rájuk
24és az e parancsra a belső börtönbe vetette őket s lábaikat kalodába tett.
25Éjféltájban Pál és Szilás imádkoztak s dicsérték az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.
26De hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy a börtön alapja megingott, az összes ajtók egyszerre kinyíltak s a bilincsek lehullottak mindnyájukról.
27A börtönőr felébredt és látván, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kardot rántva, abban a hiszemben, hogy a foglyok megszöktek, meg akarta magát ölni.
28De Pál keményen rászólott: Ne tégy kárt magadban! Itt vagyunk mindnyájan!
29Erre világot kért, berohant s remegve borúit le Pál és Szilás elé.
30Aztán kivezetvén őket, azt mondta: Uraim! Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
31Azok azt felelték: Higyj az Úr Jézus Krisztusban s üdvözülsz te is, a házad népe is.
32És hirdették néki s egész háznépének az Úrnak igéjét.
33Ő viszont még ugyanabban az éjjeli órában magához fogadta őket, kimosta a sebeiket és azonnal beavattatta magát s övéit.
34Aztán felvezette őket lakásába, asztalt teríttetett számukra és ujjongott ház-népestül együtt azon való örömében, hogy Isten híve lett.
35Virradatkor az elöljárók elküldték a szolgákat hozzá s megüzenték néki: Bocsásd szabadon azokat az embereket.
36A börtönőr tudtára adta Pálnak az üzenetet: Az elöljárók - úgymond - megüzenték, hogy bocsássalak szabadon titeket. Most tehát menjetek ki s távozzatok békességgel!
37De Pál így válaszolt nékik: Megbotoztak minket nyilvánosan a nélkül, hogy elítéltek volna, noha rómaiak vagyunk, börtönbe vetettek és most úgy suttyomban utasítanak ki? Nem úgy! Jöjjenek ide és ők maguk vezessenek ki.
38A szolgák megvitték a választ az elöljáróknak s mikor azok meghallották, hogy ők rómaiak, megijedtek,
39s felkeresvén őket, bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették s kérten kérték őket, hogy hagyják el a várost.
40A börtönből így kiszabadulván, Lídiához mentek s meglátogatván a testvéreket, buzdították őket, aztán útra keltek.