1Ampfipoliszon és Apollónián keresztül Tesszalónikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
2Pál szokása szerint bement hozzájuk s három szombaton át vitatkozott velük az írásról.
3Magyarázta, fejtegette, hogy a Krisztusnak szenvednie s a halálból feltámadnia kellett és hogy az a Jézus a Krisztus, akit - úgymond - én hirdetek néktek.
4Némelyikük hitt és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, szintúgy számos istenfélő görög s nem egy előkelő nő is.
5A hitetlen zsidók azonban vak dühükben előfogva néhány gonosz piaci léhűtőt, összecsődítették a népet és fellázították a várost, majd a Jázon házát megrohanva, ki akarták hozni őket a nép közé.
6De, mert nem találtak rájuk, Jázont vonszolták néhány testvérével együtt a városi elül járók elé, ezt kiabálva: Itt vannak a világháborítók! Eljöttek ide is!
7Jázon fogadta őket házába, pedig ezek mindnyájan lábbal tapossák a császár törvényét s azt mondják, hogy őnekik más, Jézus a királyuk.
8És ezzel a népet s a város elöljáróit, akik ezt hallották, felbőszítették.
9De Jázon s társai felelősségére, szabadon bocsátották őket.
10A testvérek pedig aznap éjjel elküldték Pált s Szilást Bereába és ők amint oda értek, bementek a zsidók zsinagógájába.
11Ezek már nemesebb lelkek voltak, mint a tesszalónikaiak; kész örömest bevették az igét s nap-nap után kutatgatták az írásban, ha vajon tényleg úgy állnak-e a dolgok?
12Es közülök sokan hívők lettek, sőt még nem egy előkelő görög asszony és férfi is.
13De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti az Istennek igéjét, odamentek s ott is felizgatták a népet.
14Erre a testvérek eljuttatták azonnal Pált egész a tengerig. Szilás és Timóteusz pedig ott maradt.
15Pált a melléje rendeltek egészen Aténig kísérték és átvévén a Szilásnak és Timóteusnak szóló parancsot, hogy lehetőleg gyorsan menjenek utána, visszatértek Aténben.
16Mialatt Pál Aténben rájuk várt, haragra gerjedt a bálványozásba merült város láttára.
17Vitába eredt tehát a zsinagógában a zsidókkal s az istenfélő lelkekkel, a köztéren pedig azokkal, akik nap-nap után történetesen odavetődtek.
18Néhány epikureus és stoikus bölcselő azonban összetűzött vele s egyesek közülök azt mondták: Mit károg itt ez a varjú? Másolj viszont: úgy látszik újdonsült isteneket hirdet! Mert éppen Jézusról és a feltámadásról prédikált.
19Aztán körbefogták az Aeropáguszra vezették s faggatták: Hadd halljuk hát, mi az az új tudomány, amit te hirdetsz?
20Hiszen te valami újdonsült dolgot suttogsz a fülünkbe! Szeretnők tudni, hogy mi az?
21Mert egész Aténnek s az ottlakó idegeneknek újdonságmondás vagy hallás volt egyetlen gyönyörűségük.
22Erre Pál az Areopágusz közepére állva, megszólalt: Aténi férfiak! Látom, hogy ti valóban istenes nép vagytok.
23Jártomban-keltemben ugyanis szentségeiteket nézdelve, többek közt egy olyan oltárra akadtam, melyre az volt írva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Nos hát, akit ti
24ismeretlenül tiszteltek, én éppen azt hirdetem tinéktek.Az Isten, aki a világot mindenestül együtt teremtette, a menny és föld Ura, kézzelcsinált templomban nem lakik.
25Nem is szorul emberkéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek, életet, leheletet s mindent.
26Az ő műve az is, hogy az embereknek egy vérből származott nemzetsége lakja a kerek föld színét s ő szabja ki azok életének pontos idejét és lakóhelyüknek határát,
27hogy keressék az Urat, ha kitapogathatnák, vagy megtalálhatnák, bár nincs messze egyikünktől sem.
28Mert mi ő benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint egyik-másik költőtök is mondta: „Mi is az ő nemzetsége vagyunk.\
29Ha tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, emberi kéz vagy ész művéhez hasonló.
30De az Isten a tudatlanság eme korát elnézvén, most mindenütt, mindenkinek a megtérést hirdeti,
31sőt a napot is kitűzte, amelyen igaz ítéletet tart széles e világon az általa kirendelt férfiú által, aki mellett mindenki előtt bizonyságot tett, mikor a halálból feltámasztotta őt.
32A holtak feltámadásának hallatára azonban egyesek kigúnyolták, mások meg azt mondták: E felől majd máskor hallgatunk meg.
33Erre aztán Pál ott hagyta őket.
34De néhány férfiú hozzácsatlakozott és hívő lett, köztük az areopagita Dénes is, valamint egy Damaris nevű nő s velük együtt mások.