1Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-e az Úrban?
2Ha másoknak nem is, néktek bizony apostoltok vagyok, mert az én apostolságom pecsétje az Úrban ti vagytok.
3Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik vádolnak.
4Nincs-e jogunk arra, hogy eltartassuk magunkat?
5Nincs-e jogunk arra, hogy magunkkal vigyük hites feleségünket, mint a többi apostolok, az Úr testvérei, sőt Kéfás is?
6Vagy csak nekem s Barnabásnak nincsen jogunk arra, hogy ne a saját kezünk munkájával keressük meg kenyerünket?
7Hát ki katonáskodik a maga zsoldján? Ki nem eszik a maga ültette szőlő terméséből? Ki nem iszik a maga legeltette nyáj tejéből?
8Vagy ezt csak úgy embermódra mondom? Háta törvény nem ugyanezt mondja?
9Meg van írva Mózes törvényében: Ne kösd be a nyomtató ökörnek száját. Hát az Isten az ökrökkel törődik?
10S nem egyenest rólunk mondja? Bizony rólunk szól az írás: A szántó reménység fejében szántson, a nyomtató pedig a rész reményében.
11Ha mi néktek lelki magot vetünk, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk?
12Ha másokkal megosztjátok jogotokat, miért nem inkább velünk? De mi nem éltünk e joggal. Mindent elszenvedtünk, csakhogy ne gördítsünk akadályt a Krisztus evangéliuma útjába.
13Nem tudjátok-e, hogy a templom szolgái a templomból élnek, az oltár papjai az oltárnak jövedelmén osztozkodnak.
14Az Ur is úgy rendelkezett, hogy akik az evangéliomot hirdetik, az evangéliumból éljenek.
15Én azonban erről a jogomról teljesen lemondtam. De nem azért írom ezt, hogy velem is úgy legyen, mert jobb nékem meghalnom, mintsem hogy bárki is megfosszon e dicsekvésemtől.
16Hisz nem az az én dicsekvésem, hogy az evangéliomot hirdetem. Ezt tennem kell, akár akarom, akár nem. S jaj volna énnékem, ha nem hirdetném az evangéliomot!
17Mert ha önként teszem, van jutalmam. De hogyha kénytelenségből, megbízatásom sáfárság. Mi hát jutalmam alapja?
18Az, hogy az igét hirdetve, ingyen valóvá teszem az evangéliomot és nem élek vissza jogommal az evangéliom hirdetésénél.
19Én, teljes függetlenségem dacára, mindenkinek kész szolgája lettem, hogy a többséget megnyerjem.
20Igen, - a zsidóknak zsidó lettem, hogy a zsidókat megnyerjem, a törvény népének, mintha törvény alatt állnék, hogy a törvény népét megnyerjem,
21a törvény nélkül valóknak, mintha törvény nélkül való volnék, - bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvényközösségében, - hogy a törvény nélkül valókat megnyerjem.
22A gyengéknek gyenge lettem, hogy a gyengéket megnyerjem. Egyszóval: mindeneknek minden lettem, hogy mindenáron megmentsek egynéhány lelket.
23S mindezt teszem az evangéliumért, hogy nekem is részem legyen abban.
24Nem tudjátok-e, hogy a versenyfutók közül, bár mindnyájan futnak, csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt.
25A versenyzők pedig minden tekintetben fegyelmezzék meg magukat, azok, hogy elnyerjék a romlandó koszorút, mi pedig a romolhatatlant.
26Én bizony nem futok csak amúgy vaktában és ha ökölharcot vívok, nem vagdosom a puszta levegőt,
27hanem megfékezem s rabszolgámmá teszem testemet, hogy amíg másoknak hirdetem az igét, énmagam kudarcot ne vallják.