1Ami pedig a bálványáldozati hús dolgát illeti, tudjuk, hogy e részben az ismeret mindnyájunknál megvan. Hanem az ismeret felfúj, a szeretet ellenben épít.
2Ha valaki azt gondolja, hogy már megismert valamit, az még nem ismer semmit úgy ahogy ismerni kell.
3Viszont ha valaki szereti az Istent, azt Isten is ismeri.
4Hogy azonban visszatérjek a bálványáldozati hús megevésére, tudjuk, hogy bálvány nincs ezen a világon és hogy Isten sincs több, csak egy.
5Mert, ha vannak is úgymondott istenek, mind az égben, mind a földön, aminthogy sok Isten s sok Úr van,
6nekünk csak egy az Istenünk, az Atya, akiért van minden s akiért vagyunk mi s egy az Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van minden s aki által vagyunk mi is.
7De ez az ismeret nincs meg mindenkiben. Sőt némelyek a halványból még most is lelkiismeretben dolgot csinálva, a bálványáldozati húst, mint olyant eszik meg s éppen azért gyenge lelkiismeretükhöz szenny tapad.
8Pedig az eledel Istennél nem számít; ha eszünk, nincs hasznunk, ha nem eszünk, nincs kárunk belőle.
9De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok botrányt ne okozzon a gyengéknek.
10Már pedig, ha valaki tégedet, akinél az ismeret megvan, vendégeskedni lát a bálványtemplomban, nem viszi-e rá azt gyenge lelkiismerete, hogy megegye a bálványáldozati húst?
11S ismereted miatt elkárhozik az a te gyenge testvéred, akiért a Krisztus meghalt.
12Ilyenformán aztán, a testvérek ellen vétkezve s gyenge lelkiismeretüket megsértve, a Krisztus ellen vétkeztek.
13Épp azért, ha az eledel botrány az én testvéremnek, inkább sohasem eszem húst, hogy meg ne botránkoztassam az én testvéremet.