1Levélbeli kérdésiekre pedig azt felelem: Jó, ha meg nem házasodunk.
2A paráznaság elkerülése végett azonban minden férfiúnak legyen meg a maga felesége s minden nőnek a maga férje.
3A férj a feleségével s ugyanúgy a feleség a férjével szemben teljesítse házastársi kötelességét.
4A feleség nem rendelkezik szabadon testével, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem rendelkezik szabadon testével, ha nem a felesége.
5Ne tagadjátok meg egymástól a házastársi kötelességet, legfeljebb közös egyetértéssel ideig-óráig, hogy időt nyerjetek az imádkozásra, azután újra egyesüljetek, hogy a Sátán, gyarlóságtok révén, meg ne kísértsen titeket.
6Ezt azonban csak tanácsképp s nem parancsképp mondom.
7Én szeretném, ha mindenki az én példámat követné. Node, kinek-kinek meg van a maga, istenadta kegyadománya, egyiknek így, a másiknak úgy.
8A nem-házasoknak és az özvegyasszonyoknak pedig azt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is.
9De ha nem tudnának uralkodni önmagukon, házasodjanak meg, mert jobb megházasodni, mint a nemi vágyak tüzében égni.
10A házasoknak viszont, nem én, hanem az Úr parancsolja, hogy: a feleség ne váljék el a férjétől
11s ha elválik, ne házasodjék meg, vagy béküljön ki a férjével s hogy a férj se bocsássa el feleségét.
12A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van s az kész vele együtt élni, ne bocsássa el őt,
13s az az asszony, akinek hitetlen férje van s az kész vele együtt élni, ne hagyja el férjét.
14Mert a hitetlen férj megszenteltetett feleségében és a hitetlen feleség megszenteltetett férjében; hisz különben a ti gyermekeitek is tisztátalanok volnának, pedig most már szentek.
15Ha azonban a hitetlen válik, hadd váljék: ez esetben szabad keze van a hívő testvérnek. Az isten békességre hívott meg minket.
16Aztán, mit tudod te asszony, megmentheted-e férjedet? Vagy mit tudod te férfi, megmentheted-e feleségedet?
17Fődolog, hogy ki-ki az Úrtól nyert tehetsége szerint isteni hivatásának szentelje életét. Így rendelkezem minden gyülekezetben.
18Aki körülmetélt állapotban hívatott meg, mesterséges úton ne tűntesse el a körülmetéltségét, aki pedig körülmetéletlen állapotban hívatott meg, ne metélje magát körül.
19A körülmetéltség nem ér semmit, a körűlmetéletlenség sem ér semmit; csakis az isteni parancsok megtartásának van értéke.
20Maradjon meg ki-ki abban az állapotában, amelyben a meghívás érte őt.
21Szolga voltál, mikor meghívattál? Ne bántson az téged. Sőt ha szabad lehetnél is, inkább maradj szolga
22Az Úrban meghívott szolga ugyanis az Úr szabadosa s éppúgy a meghívott szabad, a Krisztus szolgája,
23Áron vétettetek. Ne legyetek emberek szolgái!
24Maradjon meg ki-ki, testvéreim, Isten előtt abban az állapotában, amelyben a meghívás érte őt.
25A hajadonokra nézve nincs parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok, mint olyan, aki kegyelmet nyertem az Úrtól, hogy hű legyek.
26Véleményem szerint, jó ez az állapot a jelen kényszerhelyzetben, mert jó, ha az ember nem változtat állapotán.
27Törvényes feleséged van? Ne keresd a válást. Nincsen feleséged? Ne keress asszonyt.
28De ha megházasodol is, nem vétkezel s ha a hajadon férjhez megy, az sem vétkezik. De ezek a gyarló test gyötrelmét ki nem kerülik. Pedig ettől szeretnélek megkímélni titeket.
29Okát is megmondom kedves testvéreim: az idő rövidre van szabva! Most már a feleséges emberek is úgy éljenek, mintha nem volnának azok;
30a sírók, mintha nem sírnának, az örvendők, mintha nem örvendenének, a vásárlók, mintha semmijük sem volna
31s a világgal élők, mintha nem élnének, mert e világ külső formája elmúlik.
32Én pedig szeretném, ha gond nélkül élnétek. Akinek nincs felesége, annak nincsen gondja másra, csak az Úr dolgára, az az Úr kedvét keresi.
33Ellenben, akinek felesége van, annak minden gondja a világ dolgára irányul, az a felesége kedvét keresi.
34S megoszlik a lelkük. A férjetlen asszonynak és a hajadonnak nincsen másra gondja, csak az Úr dolgára, teste, lelke szentségére, a férjesnek viszont minden gondja a világ dolgára irányúl, az a férje kedvét keresi.
35Javatokra s nem azért mondom ezt, hogy tőrbe ejtselek, hanem hogy az Úrhoz való méltó s állhatatos ragaszkodástokat munkáljam.
36De, aki szégyennek tartja hajadon lányára nézve, ha az elvirágzik s a szükség is úgy kívánja: tetszése szerint járjon el. Nem vétkezik: adja férjhez lányát.
37Akinek ellenben erős a szándéka s nincs kényszerhelyzetben, hanem szabadon rendelkezhetik és úgy határozott, hogy megtartja hajadon lányát, jól feszi.
38Szóval, aki férjhez adja hajadon leányát, jól teszi, de aki nem adja férjhez, az még jobban teszi.
39Az asszonyt a törvény addig köti, ameddig férje él, de ha férje meghal, szabaddá lesz, - tetszés szerint férjhez mehet - de csak az Úrban.
40Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha a sorsán nem változtat. Pedig hiszem, hogy bennem is Isten lelke lakik.