1Nem hallgathatom el előttetek, kedves testvéreim, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak és mindnyájan átkeltek a tengeren
2s mindnyájan beavattattak Mózesbe, a felhőben s a tengerben,
3hogy mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették
4és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták. Ittak az őket kísérő sziklából. Az a szikla pedig Krisztus volt.
5De az Isten az ő többségükben nem talált gyönyörűségei? Elhullottak a pusztában.
6Példa ez minékünk, hogy a gonosz kívánság erőt ne vegyen rajtunk is, amint erőt vett őrajtuk.
7Ne legyetek hát bálványimádók, mint közülük némelyek, ahogy meg van írva: Leült a nép enni, inni, aztán felkeltek játszani.
8S ne paráználkodjatok, mint közülük némelyek és elestek egy nap alatt huszonhárom ezren.
9Se ne kísértsük az Urat, mint közülük némelyek s elpusztultak kígyómarás miatt.
10Se ne zúgolódjatok, mint közülük némelyek és elvesztek az öldöklő angyal által.
11Mindez pedig példaképpen esett meg Őrajtuk s azért íratott meg, hogy mi, akikhez a világ vége elközelgett, tanuljunk belőle.
12Azért, aki azt hiszi, hogy erősen áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
13Eddig csak emberi kísértés környékezett meg titeket, node hű az Isten, nem hágy erőtökön felül kísértetni, sőt a kísértéssel egyben utat mutat, hogy elszenvedhessétek azt.
14Kerüljétek tehát, kedves testvéreim, a bálványimádást.
15Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez, ítéljétek meg magátok, amit most mondok.
16Az áldásnak megáldott pohara nem a Krisztus vérének közössége-e? És a megtört kenyér nem a Krisztus testének közössége-e?
17Egy a kenyér, egy test vagyunk mi is, habár sokan vagyunk, mert mindnyájan egy kenyérben részesedünk.
18Nézzétek az érzéki Izraelt! Az áldozatevők, nem az oltár közössége-e?
19S mit mondok ezzel? Tán, hogy a bálványáldozati hús, avagy a bálvány mégis csak valami?
20Ezt nem, de igenis, hogy amit a pogányok áldoznak, azt az ördögöknek s nem az Istennek 5 Mózes 32,21. áldozzák; már pedig én nem szeretném, ha ti az ördögök közösségébe lépnétek.
21Nem ihatjátok az Úr poharát meg az ördögök poharát; nem lehettek vendégei Úr asztalának meg az ördögök asztalának.
22Vagy haragra gerjesszük az Urat? Csak nem vagyunk erősebbek nála?
23Minden szabad nékem, de nem minden válik javamra. Minden szabad nékem, de nem minden szolgál lelki épülésemre.
24Senki se a maga, hanem a más javát kéresse.
25Amit a piacon árulnak, egyétek meg a nélkül, hogy abból lelkiismereti kérdést csinálnátok.
26Az Úré a föld s annak teljessége.
27Ha pedig valamely hitetlen hív meg titeket s kedvetek van elmenni hozzája, amit elétek tálalnak, egyétek meg, a nélkül, hogy abból lelkiismereti kérdést csinálnátok.
28De ha valaki azt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús! akkor ne egyetek abból, a felszólaló és a lelkiismeret miatt.
29Ez alatt azonban nem a te lelkiismeretedet, hanem azét a másikét értem. Mert miért Ítéltessék meg az én szabadságom más lelkiismeretétől?
30S ha én áldást mondva ülök az asztalhoz, miért szálljon átok rám a miatt, amiért én hálát adok.
31Azért akár esztek, akár isztok s egyáltalán bármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek.
32Ti ne botránkoztassátok meg sem a zsidókat, sem a görögöket, sem az Isten gyülekezetét. A példát megadtam.
33Én mindenben mindenkinek kedvére cselekszem s nem a magam, hanem sokak javát munkálom, hogy üdvözüljenek.