1Olybá vegyen minket mindenki, mint Krisztus szolgáit s Isten titkainak sáfárait.
2Itt aztán főkövetelmény, hogy az, aki sáfár, hűnek bizonyuljon.
3Rámnézve azonban egészen mellékes, hogy ti, vagy más földi bíró ítélkezik-e felettem, sőt magam sem mondok ítéletet magam felett.
4Nem vádol ugyan engem a lelkiismeretem, de nem ebben van az én igazságom.
5Az Úr az én bírám. Azért idő előtt, míg az Ur el nem jön, ne ítélkezzetek. Ő majd kideríti a sötétség titkait s feltárja a szívek szándékait. Akkor aztán ki-ki Istentől nyer dicséretet.
6Mindezt, kedves testvéreim, példálódzva alkalmaztam magamra és Apollószra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy ne tartson senki sem többet magáról, mint ami írva van, hogy az egyik az egyikért a másikkal szemben fel ne fuvalkodjék.
7Ki tüntet ki téged? Mid van, amit nem úgy kaptál? S ha úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem úgy kaptad volna?
8Ti már jóllaktatok, már gazdagok vagytok, nálunk nélkül uralkodtok. Vajha csakugyan uralkodnátok, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk.
9De úgy látom, hogy az Isten minket, apostolokat az utolsó helyre tett, akárcsak a halálraszántakat. Mi a világ, az angyalok s az emberek gúnytárgyává lettünk.
10Mi bolondok Krisztusért, ti bölcsek Krisztusban, Mi gyengék, ti erősek, ti dicsők, mi becstelenek.
11Máig gyötör éhség és szomjúság, ruhánk nincs, csak kékfoltjaink, '
12Hontalan bujdosunk, s véres verejtéket hullatunk a kezünk keresményére.
13Feleletünk: az átokra áldás, az üldözésre tűrés, a rágalomra imádság. Bizony világ szemetjévé, mindenki köpedékévé lettünk egész mostanig.
14Nem azért Írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy, mint kedves gyermekeimet intselek.
15Mert ha tízezer mesteriek van is a Krisztusban, atyátok nincsen sok. Én vagyok a ti atyátok a Jézus Krisztusban, az evangéliom által.
16Kérten kérlek azért, kövessetek engem.
17Azért küldtem tihozzátok Timóteuszt, az én kedves és hűséges fiamat az Úrban; ő majd feleleveníti előttetek az én Krisztusban való életutamnak emlékét, ahogy én mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18Igaz, hogy némelyek abban a hiszemben, hogy tán el sem megyek tihozzátok, ugyancsak felfuvalkodtak.
19Pedig, ha az Ur is úgy akarja, hamarosan ott termek köztetek s akkor majd meglátom a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
20Mert nem beszéd, - erő az Isten országa.
21Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, avagy szeretetettel és a szelídség lelkével?