1Közbeszéd tárgya nálatok a paráznaság, hozzá olyan paráznaság, amely még a pogányoknál is hallatlan, tudniillik, hogy valaki atyja feleségével él.
2És ti mégis gőgösködtök, ahelyett, hogy mély gyászt öltve, kiközösítnétek azt, aki e dolgot cselekedte.
3Én, ki testben ugyan távol, de lélekben jelen vagyok kőztetek, mint ily jelenvaló már ítéltem e tettes felett.
4Egybegyűlvén ti és az én lelkem, az Úr Jézus nevében, a mi Urunk Jézus hatalmával,
5átadjuk őt a Sátánnak a gyarló test veszedelmére, hogy a lélek megtartassák az Úr Jézus napján.
6Nem helyes a dicsekvéstek. Nem tudjátok-e, hogy egy kis kovász az egész tésztát megposhasztja?
7Vessétek ki hát a régi kovászt, hogy új tészta legyetek, hiszen ti már kovásztalan vagytok. Mert ami páskabárányunk, a Krisztus megöletett értünk.
8Ünnepeljünk, de nem a régi kovásznak, sem a rosszaságnak és a gonoszságnak kovászával, hanem a tisztaságnak és az igazságnak kovásztalan kenyerével.
9Megírtam a levelemben néktek: ne érintkezzetek a paráznákkal.
10Nem általában e világ parázna, csaló, rabló avagy bálványimádó népével, mert hisz akkor ki kellene e világból mennetek.
11Ellenkezőleg, azt írtam néktek: ne érintkezzetek olyannal, aki testvér létére parázna, csaló, káromló, bálványimádó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még egy asztalhoz se üljetek.
12Mert mi közöm nékem a körön kívül állók megítéléséhez? Hát ti nem a körön belül állók felett ítélkeztek?
13A körön kívül állókat Isten ítéli meg, Vessétek ki tehát a gonoszt magatok közül.