1És lett a Seregek Urának szava, mondván:
2így mondta a Seregek Ura: Buzgok Cionért nagy buzgósággal; és nagy haraggal buzgok érte.
3Így mondta az Úr: Visszatérek Cionba és Jeruzsálem közepette fogok lakni; és Jeruzsálemet a hűség városának, és a Seregek Urának hegyét a szentség hegyének fogják hívni.
4így mondta a Seregek Ura: Még ülnek öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem terein; kinek-kinek botja a kezében nagy kora miatt.
5És a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszanak terein.
6így mondta a Seregek Ura: Ha ez csodálatos lesz e nép maradékának azokban a napokban; az én szemeimben is csodálatos lesz-e?; mond a Seregek Ura.
7így mondta a Seregek Ura: íme én megszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről.
8És behozom őket, és lakoznak Jeruzsálem közepette; és lesznek nekem népem, és én leszek nekik Istenük, hűségben és igazságban.
9így mondta a Seregek Ura: Legyenek szilárdak a ti kezeitek, akik ezekben a napokban halljátok ezeket az igéket azoknak a prófétáknak szájából, akik most vannak, mikor a Seregek Urának háza megfundáltatott, a templom, hogy megépíttessék.
10Mert azoknak a napoknak előtte az embernek nem volt bére, és a baromnak nem volt bére; és a kimenőnek és a bejövőnek nem volt békessége az ellenségtől, és az embereket mind egymásra eresztettem.
11De most nem olyan vagyok e maradék néphez, mint az előbbi napokban, mond a Seregek Ura,
12hanem békesség vetése; a szőlőtő megadja gyümölcsét, és a föld megadja termését, és az ég megadja harmatát; és örökségül adom a maradék népnek mindezeket.
13És lesz, hogy amiképpen átok voltatok a nemzetek között, Júda háza és Izráel háza, úgy megszabadítalak titeket és áldássá lesztek; ne féljetek, legyenek szilárdak kezeitek.
14Mert így mondta a Seregek Ura: Amiképpen elhatároztam, hogy rosszat teszek veletek, mikor atyáitok megharagítottak engem, azt mondja a Seregek Ura, és nem bántam meg:
15azonképpen viszont elhatároztam ezekben a napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek.
16Ezek azok a dolgok, melyeket cselekednetek kell: beszéljetek igazat egymással, és békeítéletet ítéljetek kapuitokban.
17És egymás ellen rosszat ne gondoljatok szívetekben, és a hamis esküt ne szeressétek; mert ezek azok, amiket én mind gyűlölök, mond az Úr.
18És lett a Seregek Urának szava hozzám, mondván:
19így mondta a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, és az ötödik böjtje, és a hetedik böjtje, és a tizedik böjtje Júda házának örömére és vigasságára és vidám ünnepnapjaivá lesz; és a hűséget és a békességet szeressétek.
20így mondta a Seregek Ura: Még jönnek népek és sok város lakosai,
21és mennek egyiknek a lakosai a másikhoz, mondván: Menten menjünk az Úr színe előtt esedezni és a Seregek Urát keresni; én is hadd menjek!
22És eljön sok nép és hatalmas nemzet a Seregek Urát keresni Jeruzsálembe, és esedezni az Úr színe előtt.
23így mondta a Seregek Ura: Azok a napok azok, mikor megragadja tíz ember, mindenféle nyelvű pogányok közül; megragadja egy zsidó ember ruhájának szélét, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy Isten veletek van.