Zechariah 9
1 Az Úr szava Hadrák földjén van, és Damaszkusz a nyughelye; mert az Úré az ember forrása, és Izráel minden törzse;
2 és Hamát is, mely határos vele, Tírusz és Cidon, mert bölcs nagyon.
3 És Tírusz erődöt épített magának; és ezüstöt halmozott fel, mint a port, és aranyat, mint utcák sarát:
4 íme az Úr elfoglalja azt, és a tengerbe veri védfalát; és magát a tűz emészti meg.
5 Látja Askelon, és félni fog, és Gáza, és reszket nagyon, és Ekron, mert megszégyenült bizodalma; és kivész a király Gázából, és Askelonban nem laknak,
6 és Asdódban fattyú lakik. És kiirtom a filiszteusok kevélységét;
7 és eltávolítom a vért szájából, és utálatosságait fogai közül: és ő is a mi Istenünknek marad; és olyan lesz, mint egy júdabeli nemzetség, és Ekron olyan, mint a Jebuszi.
8 És táborba szállok házamhoz őrségül az átmenő és visszatérő miatt; és nem megy keresztül rajtuk többé sarcoló, mert most a saját szemeimmel láttam.
9 Ujjongj nagyon, Cion leánya, riongj, Jeruzsálem leánya; íme királyod eljön hozzád, igaz és diadalmas ő; alázatos, aki szamáron ül, csikón, szamárkanca vemhén.
10 És kiirt harciszekeret Efraimból, és paripát Jeruzsálemből, és kiirtatik a hadi íj: és békét diktál a nemzeteknek, és uralma tengertől tengerig lesz, és a folyamtól a föld végéig.
11 Neked, szövetségvéredért, foglyaidat el is bocsátottam a víztelen kútból;
12 Térjetek vissza az erősséghez, reménység foglyai; ma is hirdetem, kétszeresen megfizetek neked!
13 Mert felvontam magamnak Júdát mint íjat, feltettem rá Efraimot; és felébresztettem fiaidat, Cion, fiaid ellen, Görögország! És olyanná teszlek, mint a hősnek kardja;
14 és az Úr meg fog jelenni felettük. És kivonul nyila, mint a villámlás, és az én uram, az Úr, a kÚrtbe fú, és jár a Dél viharaiban;
15 a Seregek Ura oltalmazza őket, és megeszik és letiporják a parittyásokat, és isznak és zajongnak, mint a bortól. És megtelnek, mint a hintőcsésze, mint az oltár szegletei;
16 és megszabadítja őket az Úr, az ő Istenük, azon a napon, mint népe nyáját: mert koronakövekül menekültek földjére;
17 mert mily nagy jósága, és mily nagy szépsége: gabona ifjaikat és must hajadonokat sarjaszt.