Zechariah 7
1 És történt Dáriusz király negyedik évében, hogy lett az Úr szava Zekarjához a kilencedik hónapnak, Kiszlévnek negyedikén.
2 Akkor küldte Bétél-Szárecert és Regemmeleket és embereit, hogy esedezzenek az Úr előtt.
3 Mondván a papoknak, ki a Seregek Urának házánál vannak, és a prófétáknak, mondván: Sírjak-e az ötödik hónapban böjtöléssel, mint már annyi éve teszem?
4 És lett a Seregek Urának szava hozzám, mondván:
5 Mondd az ország egész népének és a papoknak, mondván: Ha böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban immár hetven esztendeje, vajon böjtölvén nekem böjtöltetek-e?
6 És ha esztek, és ha isztok, vajon nem magatoknak esztek és isztok-e?
7 Nemde ezek azok az igék, melyeket az Úr hirdetett az előbbi próféták által, mikor Jeruzsálem lakott és nyugodt volt, és városai körülötte; és a Délvidék és az Alföld lakott volt?
8 És lett az Úr szava Zekarjához, mondván:
9 így mondta a Seregek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és szeretetet és irgalmasságot cselekedjetek egymással.
10 És özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt el ne nyomjatok; és egymás ellen rosszat ne gondoljatok szívetekben.
11 De vonakodtak figyelmezni, és engedetlenül vállat vontak; és füleiket megnehezítették, hogy ne halljanak.
12 És szívüket gyémánttá tették, hogy ne hallgassanak a Tanításra és az igékre, amelyeket a Seregek Ura az ő lelkével küldött az előbbi próféták által; és lett nagy harag a Seregek Urától.
13 így történt, hogy amiképpen kiáltott, és nem hallották meg; azonképpen kiáltsanak és nem hallom meg, azt mondta a Seregek Ura;
14 és elszórtam őket viharral minden nemzetekhez, akiket nem ismertek, és az ország pusztasággá lett utánuk, hogy nem volt aki keresztülmenjen és visszatérjen rajta; és pusztasággá tették a kívánatos országot.