1Mikor ismét felemeltem szemeimet, láttam, hogy íme négy szekér jött ki a két hegy közül; és a hegyek rézhegyek voltak.
2Az első szekérben vörös lovak voltak, és második szekérben fekete lovak.
3És a harmadik szekérben fehér lovak; a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erősek.
4És feleltem, és azt mondtam az angyalnak, aki velem beszélt: Mik ezek, uram?
5És felelt az angyal, és azt mondta nekem: Ezek az égnek négy szele, kik az egész föld Ura előtt való jelentkezésről jönnek ki.
6Amelyikben a fekete lovak vannak, észak földjére mennek ki, és a fehérek nyugatra mennek ki; és a tarkák délnek földjére mennek ki.
7Mikor az erősek kimentek, és menni akartak, hogy bejárják a földet, azt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! És bejárták a földet.
8Akkor odahívott engem, és beszélt velem, mondván: Nézd, akik észak földjére mentek ki, letették lelkemet észak földjén.
9És lett az Úr szava hozzám, mondván:
10Végy a fogságbeliektől, Heldaitól, Tobijától és Jedajától; aztán menj te ugyanazon a napon, és menj be Jósiának, Cefanja fiának házába, ahova Babilóniából érkeztek,
11és végy ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat; és tégy Jósuának, Jócádák fiának, a főpapnak fejére.
12És mondd neki, mondván: így mondta a Seregek Ura, mondván: íme a férfiúnak, kinek Csemete a neve, mert a saját helyéből sarjad ki, hogy megépítse az Úr templomát;
13és aki meg fogja építeni az Úr templomát, és aki viselni fogja a felséget, és ül és uralkodik királyi székén: annak királyi székén egy pap is lesz, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.
14A koronák pedig legyenek Heldainak és Tobijának és Jedajának és Cefanja fia szívességének emlékezetére az Úr templomában.
15És mikor a távol valók eljönnek, és építenek az Úr templomában, megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. És meglesz, ha hallgatván hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.