1Mily szépek a lépéseid a sarukban, oh nemes leány! Csípőd hajlásai olyanok, mint a nyakláncoké, melyeket művész keze alkotott.
2Köldököd a kerekség medencéje ne nélkülözze a fűszeres bort. A hasad búza garmada, liliomokkal bekerítve;
3két emlőd, mint két gidó, egy zerge ikrei.
4Nyakad olyan, mint az elefántcsont-torony; szemeid, mint tavak Hesbonban Bat-Rabbim kapunál, orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.
5fejed úgy van feletted, mint a Kármel, és fejed fonadéka, mint a bíbor: egy királyt lebilincselnek fÚrtjeid!
6Mi szép vagy és mi kedves, oh szerelmem, a gyönyörök közt!
7Ez a te termeted hasonlít a pálmához, és emlőid a szőlőfÚrtökhöz.
8Azt gondolom, felhágok a pálmára, megfogom az ágait: hadd legyenek hát emlőid, mint a szőlőnek fÚrtjei! Orrod illata pedig, mint az alma;
9és ínyed, mint a legjobb bor, mely kedvesemnek simán csúszik; és beszédessé tesz álmos ajkakat.
10Én kedvesemé vagyok, és reám van neki vágya:
11nosza kedvesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falvakban.
12Korán menjünk a szőlőkbe, lássuk, fakad-e a szőlő; nyílik-e a szőlővirág, virágzanak-e a gránátalmák? Ott adom át neked szerelmemet.
13A mandragórák illatot adnak; és ajtónk felett mindenféle pompás gyümölcs van, újak és ók, kedvesem, neked tettem el.