1Fekhelyemen éjszakánként keresem, akit lelkem szeret: keresem őt, de nem találom őt; hívom őt, de nem felel nekem.
2Nosza felkelek és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; keresem, akit lelkem szeret. Keresem őt, de nem találom őt; hívom őt, de nem felel nekem.
3Előtalálnak engem az őrök, akik a várost kerülik: kit lelkem szeret, láttátok?...
4Alighogy tovább megyek tőlük, már megtalálom, akit lelkem szeret. Megragadom őt és el nem eresztem őt, míg be nem hozom anyám házába, és szülőanyám szobájába.
5Esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai a mező zergéire vagy szarvasaira: hogy nem ébresztitek s hogy fel nem keltitek szerelmemet, amíg kedve tartja.
6Ki száll itt fel a sivatagból, mint egy füstoszlop; beillatozva mirhával és tömjénnel, az illatszerész mindenféle porával?
7Ihol Salamon gyaloghintója, hatvan hős van körülötte; Izráel hősei közül.
8Mindnyájan fegyver-foghatók, háborúban edzettek; mindegyiknek derekán van kardja, az éjszakai félelmek miatt.
9Hordszéket csináltatott magának a király, Salamon, a Libánon fáiból.
10Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból; belseje szerelemmel van kirakva, Jeruzsálem leányai részéről.
11Jertek ki és gyönyörködjetek, Cion leányai, a királyban, Salamonban; a koronában, mellyel megkoronázta őt anyja menyegzője napján, szíve örömének napján.