1Én a Sáron őszikéje vagyok, a völgyek lilioma.
2Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátnőm a leányok között.
3Mint az almafa az erdei fák között, olyan az én szerelmem a fiúk között: ha árnyékába vágyakozom, leülök; és gyümölcse édes az ínyemnek.
4Bevitt engem a borozó házba; és zászlója felettem szerelem volt.
5Erősítsetek engem kaláccsal, üdítsetek engem almával; mert szerelembeteg vagyok én.
6Balja fejem alatt, jobbja ölel engem;
7esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai, a mező zergéire vagy szarvasaira: hogy nem ébresztitek s hogy fel nem keltitek szerelmemet, amíg kedve tartja.
8Hallga! kedvesem íme itt jön; ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon.
9Hasonló kedvesem a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz. Íme itt áll falunk mögött; beles az ablakokon, bekandikál a rácsokon.
10Megszólal kedvesem és azt mondja nekem: Kelj fel barátnőm, szépem, és jer!
11Mert íme a tél elvonult, az eső elmúlt, elment;
12a virágok mutatkoznak a földön: a dal ideje elérkezett, és gerlebúgás hallszik földünkön.
13A fügefa balzsamozza éretlen fügéit, és a szőlők virágzásban vannak, illatot adnak: kelj fel barátnőm, én szépem, galambom, és jer!
14Galambom a sziklahasadékban, a meredekség rejtekében, mutasd meg arcodat; hadd halljam hangodat, mert hangod édes és orcád kedves.
15Fogjatok nekünk rókákat, kis rókák rontják a szőlőket; pedig a mi szőlőnk virágzásban van:
16kedvesem az enyém és én az övé vagyok, aki a liliomok között pásztorkodik.
17Míg a nap lehe fú és futnak az árnyak: fordulj, légy hasonló, kedvesem, a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz szakadékos hegyeken.