1Az énekek éneke, mely Salamoné.
2Adjon csókokat szája csókjaiból; mert a te szerelmed jobb a bornál.
3Drága keneteid illatáért kiöntött kenet a neved; ezért szeretnek téged a lányok.
4Húzz magad után, hadd fussunk: Bevitt engem a király termeibe. Vigadjunk és örvendjünk benned, bornál jobban dicsérjük szerelmed: méltán szeretnek téged!
5Fekete vagyok én, de kedves, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai, mint Salamon kárpitjai.
6Ne nézzetek úgy rám, hogy barna vagyok, hogy lesütött engem a nap: anyám fiai megharagudtak rám, szőlő-pásztorlánnyá tettek engem; saját szőlőmre nem ügyelhettem.
7Mondd meg nekem, te, kit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Mert miért legyek én, mint egy céda társaid nyájai körül?
8Ha te ezt nem tudod, oh legszebb asszony, jöjj ki a juhok nyomain; és legeltesd a te gödölyéidet a pásztorok hajlékai körül.
9Faraó-fogatba való paripához hasonlítalak, barátnőm.
10Kedvesek az orcáid a fonatokban; nyakad a gyöngyfüzérekben.
11Aranyfonatokat csináltatunk neked, ezüstpettyekkel.
12Míg a király asztalánál van, nárdusom adja illatát.
13Mirhaköteg a kedvesem nekem; emlőim között hál.
14Ciprusfüst a kedvesem nekem, Én-Gedi szőlőiben.
15Íme, te szép vagy barátnőm, íme te szép vagy; szemeid galambok.
16Íme, te szép vagy, szerelmem, és kedves, és ágyunk zöldellő.
17Házaink gerendái cédrusok, padolatunk ciprus.