1És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, hallgatás lett a mennyben mintegy félóráig.
2És láttam azt a hét angyalt, akik az Isten előtt állanak, és adatott nekik hét kürt.
3Akkor más angyal jött, és megállt az oltár előtt, egy arany tömjénezőt tartva kezében; és sok füstölőszert adtak neki, hogy tegye oda a minden szentek imáihoz az arany oltárra, mely a királyi szék előtt volt.
4És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imáival az angyal kezéből az Isten elé.
5Akkor fogta az angyal a tömjénezőt, és megtöltötte azt az oltár tüzével, és ledobta a földre. És támadtak szózatok, mennydörgések, villámlások és földindulás.
6És a hét angyal, akinél a hét kürt volt, felkészült a kürtölésre.
7És az első angyal kürtölt, és lett jégeső és tűz vérrel keverve, és a földre vettetett; és a fáknak harmadrésze elégett, és minden zöldellő fű megégett.
8És a második angyal kürtölt, és egy tűzzel égő nagy hegy vettetett a tengerbe; és a tengernek egyharmad része vérré lett.
9És meghalt a tengerben levő teremtményeknek egyharmada, amelyekben élet volt, és a hajóknak egyharmada elpusztult.
10És a harmadik angyal kürtölt, és leesett az égből egy nagy csillag, mely úgy égett, mint egy fáklya, és ráesett a folyók harmadrészére és a vizek forrásaira.
11A csillag neve pedig üröm; és a vizek harmadrésze ürömmé változott, és sok ember meghalt a víztől, mivel az megkeseredett.
12És a negyedik angyal kürtölt, és megveretett a nap harmadrésze, a hold harmadrésze és a csillagok harmadrésze, úgyhogy harmadrészük elhomályosult, és a nappal nem fénylett harmadrészében, és az éjszaka hasonlóképpen.
13És láttam és hallottam, hogy az ég közepén egy angyal repült és azt mondta nagy hangon: Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a három angyalnak hátralevő kürtszava miatt, akik ezután kürtölnek!