Revelation 7
1 Ezek után láttam négy angyalt állani a földnek négy szegletén, kik a föld négy szelét tartották, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
2 Aztán más angyalt láttam feljönni napkeletről, kinek kezében volt az élő Isten pecséte; és nagy felszóval kiáltott annak a négy angyalnak, akikre az volt bízva, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
3 mondván: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünknek szolgáit a homlokukon.
4 És hallottam a megpecsételtek számát; száznegyvennégyezer Izráel fiainak minden törzséből:
5 Júda törzséből tizenkétezer megpecsételt; Rúben törzséből tizenkétezer megpecsételt; Gád törzséből tizenkétezer megpecsételt;
6 Áser törzséből tizenkétezer megpecsételt; Naftali törzséből tizenkétezer megpecsételt; Manassé törzséből tizenkétezer megpecsételt;
7 Simeon törzséből tizenkétezer megpecsételt; Lévi törzséből tizenkétezer megpecsételt; Izsakhár törzséből tizenkétezer megpecsételt;
8 Zebulon törzséből tizenkétezer megpecsételt; József törzséből tizenkétezer megpecsételt; Benjámin törzséből tizenkétezer megpecsételt.
9 Ezek után láttam, hogy íme egy nagy sokaság, melyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, állott a királyi szék előtt és a bárány előtt, fehér ruhákba öltözve, és kezeikben pálmaágak;
10 és így kiáltottak nagy felszóval: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a bárányé.
11 És az angyalok mind körben álltak a királyi szék, a vének és a négy élőlény körül, és arcra borultak a királyi szék előtt, és így imádták az Istent,
12 mondván: Ámen! Áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek mindörökkön örökké. Ámen.
13 Akkor megszólított egy a vének közül, és azt mondta nekem: Ezek a fehér ruhákba öltözöttek kik és honnét jöttek?
14 És azt mondtam neki: Uram, te tudod. És azt mondta nekem: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a bárány vérében.
15 Ezért vannak az Isten királyi széke előtt, és szolgálnak neki nappal és éjjel az ő templomában. És a királyi székben ülő sátort von felettük:
16 nem éheznek többé, és nem szomjúhoznak többé, sem a nap nem tűzi meg őket, sem semmi hőség;
17 mert a bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket, és élő vizek forrására vezeti őket; és eltöröl az Isten minden könnyet az ő szemeikről.