1És más, nagy és csodálatos jelt láttam a mennyben, hét angyalt, akinél hét csapás volt, az utolsók, mert ezekben végeztetik be az Isten haragja.
2És láttam mintegy üvegtengert tűzzel elegyítve, és azokat, akik diadalt vettek a vadállaton, az ő képén és bélyegén, az ő nevének számán, az üvegtenger mellett állani; kezükben Isten hárfáit tartva.
3És énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a báránynak énekét, mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, Uram, a Mindenható Isten; igazságosak és igazak a te útaid, oh szentek királya!
4Ki ne félne téged, Uram, és ne dicsőítené a te nevedet? Mert egyedül vagy szent. Mert minden nemzet eljön, és leborul teelőtted; mert a te igaz ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
5Ezek után láttam, hogy íme megnyílt a bizonyságtétel sátorának temploma a mennyben;
6és kijött a templomból az a hét angyal, akinél a hét csapás volt, tiszta fehér gyolcsba öltözve, és mellüknél arany övvel felövezve.
7Ez egy a négy élőlény közül adott a hét angyalnak hét arany csészét, telve az örökkön örökké élő Istennek haragjával.
8És megtelt a templom füsttel az Isten dicsőségétől és erejétől; és senki nem mehetett be a templomba, míg a hét angyal hét csapása el nem végződött.