Revelation 14
1 És láttam, hogy íme egy bárány állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek az ő Atyjának neve a homlokukra volt írva.
2 És hangot hallottam az égből, mint sok víznek zúgását, és mint nagy mennydörgésnek hangját; és hallottam hárfaénekesek hangját, akik hárfáztak az ő hárfáikon.
3 És énekelnek új éneket a királyi szék előtt, a négy élőlény előtt és a vének előtt; és senki meg nem tanulhatta azt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, aki áron vétetett meg a földről.
4 Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat, mert szüzek. Ezek azok, akik kö¬vetik a bárányt, bárhova megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül zsengéül az Istennek és a báránynak;
5 és az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert feddhetetlenek az Istennek királyi széke előtt.
6 És láttam más angyalt az ég közepén repülni, kinél örökkévaló evangélium volt, hogy hirdesse a földön lakóknak, éspedig minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,
7 nagy hangon ezt mondva: Féljétek az Istent, adjatok neki dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrását!
8 És más angyal követte, és ezt mondta: Elesett, elesett, Babilon, a nagy város, mert az ő paráznaságának haragborával itatott minden népet.
9 És harmadik angyal követte őket, és ezt mondta nagy hangon: Ha valaki a vadállatot és annak képét imádja, és bélyegét felveszi homlokára vagy kezére,
10 az is iszik az Isten haragjának borából, mely keveretlenül ki van töltve az ő haragjának poharába, és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a bárány előtt.
11 És az ő kínzásuk füstje felszáll örökkön örökké; és nincs nyugtuk nappal, sem éjjel azoknak, kik a vadállatot és annak képét imádják, és ha valaki felveszi az ő nevének bélyegét.
12 Itt van a szentek kitartása; itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és Jézus hitét!
13 És hallottam egy hangot az égből, mely ezt mondta nekem: írd: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Igen, mondja a Lélek, hogy megnyugodjanak az ő fáradalmaiktól; cselekedeteik pedig követik őket.
14 És láttam, hogy íme egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az ember Fiához hasonló, akinek a fején aranykorona volt, és a kezében éles sarló.
15 Akkor más angyal jött ki a templomból, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: Indítsd sarlódat és arass, mert elérkezett a te órád, hogy arass, mert megszáradt a föld aratnivalója.
16 Erre a felhőn ülő rávetette a földre sarlóját, és learattatott a föld.
17 Akkor más angyal jött ki a mennybeli templomból, és annál is egy éles sarló volt.
18 Más angyal is jött ki az oltártól, akinek a tűzön volt hatalma, és odaszólt nagy kiáltással annak, akinél az éles sarló volt, és ezt mondta: Indítsd a te éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőtőkéinek gerezdjeit, mert megértek annak fürtjei.
19 És rávetette az angyal az ő sarlóját a földre, és megszÚretelte a föld szőlejét. És belehányta az Isten haragjának nagy borsajtójába;
20 aztán megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamatnyira.