1és kezeink munkáját rendezd el rajtunk; és kezeink munkáját rendezd el.Mint aki a Magasságos rejtekében ül; a Mindenható árnyékában hál:
2azt mondom az Urnak: Menedékem és váram; és Istenem, akiben bízom.
3Mert ő szabadít ki téged a madarász tőréből; a vészes döghalál elől
4tollaival fedez el téged: és szárnyai alatt menedéket találsz; pajzs és páncél az ő hűsége.
5Nem kell félned az éj félelmétől; a nyíltól, mely nappal repül:
6a döghaláltól, mely homályban jár; a dögvésztől, mely délben pusztít.
7Elesik melletted ezer és jobbodon tízezer; hozzád nem közelít:
8csak a szemeiddel nézed, és a hitetlenek büntetésének látod.
9Ha - Uram, te vagy az én menedékem - a Magasságost tetted hajlékoddá:
10nem érhet hozzád veszedelem; és csapás nem közelít sátorodhoz.
11Mert angyalainak parancsol felőled; hogy őrizzenek minden utadon;
12kezeiken hordoznak téged; meg ne üsd a kőbe lábadat.
13Oroszlánon és viperán lépdelsz; oroszlánkölykön és sárkányon tiporsz:
14mivel szeretettel csügg rajtam, megmentem őt; biztonságba emelem őt, mert ismeri nevemet.
15Ha hív engem, meghallgatom, vele leszek szükségében; kiszabadítom őt és felmagasztalom őt:
16hosszú élettel megelégítem őt; és gyönyörködtetem őt üdvösségemben.