1Zsoltár; ének szombatnapra. (2) Jó az Urról vallást tenni; és nevednek énekelni, oh Magasságos:
2(3) hirdetni reggelenként kegyelmedet; és hűségedet éjjelenként.
3(4) Tízhúrúval és kobozzal; hárfazengéssel:
4(5) mert megvidámítottál engem, Uram, műveddel; kezed munkájának ujjongok.
5(6) Mely nagyok a te munkáid, Uram; igen mélyek gondolataid:
6(7) ostoba ember nem tudhatja; és bolond nem értheti ezt.
7(8) Mikor hitetlenek virulnak, mint a fű, és mindenféle gonosztevő virágzik: azért van, hogy örökre elpusztíttassanak;
8(9) te pedig a magasságban örökké vagy, Uram.
9(10) Mert íme ellenségeid, Uram, mert íme, ellenségeid elvesznek; szétszóratnak a gonosztevők:
10(11) és felemeled, mint a bölényét, szarvaimat; melyet zöldellő olajjal kentem meg.
11(12) És legel a szemem a rám leselkedőkön, akik felkeltek ellenem, a gonoszokon mulatnak füleim.
12(13) Az igaz virul, mint a pálmafa; nagyra nő, mint a cédrus a Libánonon:
13(14) az Úr házában elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak.
14(15) Az öreg korban még gyümölcsöt hoznak; kövérek és üdék lesznek;
15(16) hirdetvén, hogy igazságos az Úr, az én szirtem, és nincs benne álnokság.