Psalms 92
1 Zsoltár; ének szombatnapra. (2) Jó az Urról vallást tenni; és nevednek énekelni, oh Magasságos:
2 (3) hirdetni reggelenként kegyelmedet; és hűségedet éjjelenként.
3 (4) Tízhúrúval és kobozzal; hárfazengéssel:
4 (5) mert megvidámítottál engem, Uram, műveddel; kezed munkájának ujjongok.
5 (6) Mely nagyok a te munkáid, Uram; igen mélyek gondolataid:
6 (7) ostoba ember nem tudhatja; és bolond nem értheti ezt.
7 (8) Mikor hitetlenek virulnak, mint a fű, és mindenféle gonosztevő virágzik: azért van, hogy örökre elpusztíttassanak;
8 (9) te pedig a magasságban örökké vagy, Uram.
9 (10) Mert íme ellenségeid, Uram, mert íme, ellenségeid elvesznek; szétszóratnak a gonosztevők:
10 (11) és felemeled, mint a bölényét, szarvaimat; melyet zöldellő olajjal kentem meg.
11 (12) És legel a szemem a rám leselkedőkön, akik felkeltek ellenem, a gonoszokon mulatnak füleim.
12 (13) Az igaz virul, mint a pálmafa; nagyra nő, mint a cédrus a Libánonon:
13 (14) az Úr házában elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak.
14 (15) Az öreg korban még gyümölcsöt hoznak; kövérek és üdék lesznek;
15 (16) hirdetvén, hogy igazságos az Úr, az én szirtem, és nincs benne álnokság.