1A karmesternek Kórah fiaitól; zsoltár. (2) Kedvedbe fogadtad Uram, földedet; megfordítottad Jákób sorsát.
2(3) Megbocsátottad néped bűnét; elfedezted minden vétküket. Szelá.
3(4) Visszavontad egész felindulásodat; visszafordítottad haragod hevétől.
4(5) Térj hozzánk, üdvünk Istene; és oszlasd el bosszúságodat irántunk:
5(6) haragudhatsz-e ránk örökké; nyújthatod-e haragodat nemzedékről nemzedékre?
6(7) Ugye, te ismét megelevenítesz minket; és néped örvendezni fog benned?
7(8) Láttasd velünk, Uram, kegyelmedet; és üdvödet add meg nekünk:
8(9) hadd halljam, mit szól Isten, az Úr; mert békét fog szólni népének. [És szentjeinek, és nem térnek vissza bolondságra.]
9(10) Bizony közel van üdve az őt félőkhöz; mikor dicsőség lakik országunkban:
10(11) kegyelem és hűség találkoznak; igazság és békesség csókolóznak.
11(12) A hűség a földből sarjad ki; az igazság az égből tekint le.
12(13) Az Úr azt a jót is megadja, hogy földünk megadja termését.
13(14) Igazság jár az ő színe előtt; úgy indítja útnak lépteit.