1A karmesternek a gáti módra; Kórah fiaitól. Zsoltár.(2) Mily kedvesek a te hajlékaid, seregeknek Ura!
2(3) Sóvárog, sőt el is eped a lelkem az Úr udvaraiért; szívem és testem örvend az élő Istennek.
3(4) A veréb is talál házat, és a fecske fészket magának, ahol leteszi fiókáit: a te oltáraidnál, Seregeknek Ura, én királyom és én Istenem.
4(5) Boldogok a te házad lakói, már dicsérnek téged: szelá,
5(6) boldog az ember, ereje van benned; kinek az odamenetel van szívében.
6(7) Ha a siralom völgyén mennek át, forrássá teszik azt; áldásokkal is borítja a korai eső.
7(8) Mennek egyik seregtől másik sereghez; megjelennek Isten előtt Cionban:
8(9) Uram, Cebaót Isten, hallgasd meg imámat; hallgasd meg, Jákób Istene! Szelá.
9(10) Pajzsunkat lásd meg, oh Isten; és tekintsd meg felkented orcáját.
10(11) Mert jobb egy nap a te udvaraidban ezernél, inkább küszöbön állok az én Istenem házában; mint lakjam a hitetlenség sátoraiban.
11(12) Mert nap és pajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr; nem vonja meg a jót a jámborságban járóktól.
12(13) Seregeknek Ura, boldog az ember, aki benned bízik!