1Ima Dávidtól. Hajtsd hozzám Uram, füledet, hallgass meg; mert nyomorult és szegény vagyok én.
2Őrizd meg lelkemet, mert kegyes vagyok én; tartsd meg szolgádat, ki hozzád bízik.
3Te vagy az én Istenem, könyörülj rajtam, Uram; mert hozzád kiáltok egész nap.
4Örvendeztesd meg szolgádnak lelkét; mert hozzád emelem, Uram, lelkemet.
5Mert te jó vagy, Uram és megbocsátó;
6és nagy kegyelmű mindenkihez, aki hozzád kiált:légy figyelmes, Uram az én imádságomra; és figyelj könyörgésem szavára.
7Szükségem idején hozzád kiáltok, mert meghallgatsz engem;
8nincs olyan az istenek közt, mint te, Uram, és nincsenek olyanok, mint a te munkáid.
9Minden nemzet, melyet te alkottál, eljön és leborul előtted, Uram: és tisztelni fogják a nevedet;
10mert nagy vagy és csodatevő. Te vagy Isten egyedül;
11mutasd meg nekem a te utadat: a te hűségedben akarok járni; egyesítsd szívemet neved félelmére.
12Vallást teszek rólad, Uram Istenem, teljes szívemből; és tisztelem a te nevedet örökké:
13mert nagy rajtam a te kegyelmed; és kiszabadítottad lelkemet a pokol legmélyéből.
14Isten, kevélyek keltek fel ellenem; és erőszakos gyülekezet keresi lelkemet: és nem állítottak téged maguk elé.
15De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy: hosszútűrő és nagy kegyelmű és hűségű:
16fordulj hozzám és könyörülj rajtam! Add erődet a te szolgádnak; és tartsd meg a te szolgálóid fiát.
17Tégy velem egy csodát jóra; hogy lássák gyűlölőim és szégyenüljenek meg: hogy te, Uram, megsegítettél engem, és megvigasztaltál engem.