1nemzedékről nemzedékre beszéljük dicséretedet.A karmesternek a „Liliomok a tanúság\-ra; Ászáf zsoltára. (2) Izráel pásztora, hallgass meg, ki Józsefet tereled, mint egy juhnyájat; ki a Kérubokon trónolsz, ragyogj fel!
2(3) Efraim, Benjámin és Manassé előtt serkentsd fel hősi erődet; és jövel a mi megtartásunkra!
3(4) Oh Isten, állíts helyre bennünket; és világosítsd meg arcodat, hogy megtartassunk.
4(5) Uram, Cebaót Isten; mily soká füstöltél néped imádságára:
5(6) adtál nekik könnyel kenyeret; és italt mértékkel könnyek között:
6(7) tettél ki minket szomszédaink versengésének; és nevettek ki maguk közt ellenségeink?!
7(8) Oh Cebaót Isten, állíts helyre bennünket; és világosítsd meg arcodat, hogy megtartassunk.
8(9) Egy szőlőtőt telepítettél ki Egyiptomból; nemzeteket űztél el, és azt elültetted:
9(10) takarítást végeztél előtte, és az gyökeret vert; és gyökereivel betöltötte az országot.
10(11) Hegyeket borított el árnyéka; és vesszei Isten cédrusait:
11(12) a tengerig nyújtotta ki ágait; és a folyamhoz hajtásait.
12(13) Miért törted le kerítéseit; hogy tépje azt minden útonjáró:
13(14) túrja fel azt az erdei disznó; és legelje minden, ami a mezőn mozog?
14(15) Cebaót Isten, oh térj vissza, tekints le az égből és lásd; és látogasd meg ezt a szőlőtőt!
15(16) És az ültetvényt, melyet jobbod ültetett; és a hajtást, melyet megerősítettél magadnak.
16(17) Mely ég a tűzben elvagdalva; arcod dorgálásából vesznek el:
17(18) legyen a kezed jobbod népén; az ember-hajtáson, melyet megerősítettél magadnak.
18(19) És nem fogunk tőled hátratérni; támassz életre minket, és segítségül hívjuk nevedet.
19(20) Uram, Cebaót Isten, állíts helyre bennünket; világosítsd meg arcodat, hogy megtartassunk.