1Ászáf zsoltára. Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szentséged templomát; Jeruzsálemet kőrakássá tették.
2Odaadták szolgáid holttestét eledelül az ég madarainak; szentjeidnek húsát a mező vadainak.
3Úgy ontották vérüket, mint a vizet, Jeruzsálem körül, és nem volt, ki temessen.
4Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt; nevetséggé és gúnnyá környékünk előtt.
5Mire haragszol, Uram, örökké; ég felhevülésed, mint a tűz?
6Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra; melyek nem hívják segítségül nevedet.
7Mert megették Jákóbot; és tanyáját elpusztították.
8Ne tudd be nekünk az elődök bűneit, sietve jöjjön előnkbe irgalmasságod;
9mert nagyon legyengültünk.Segíts meg bennünket üdvünk Istene neved dicsőségéért és ments meg minket; és fedezd el vétkeinket a te nevedért.
10Miért mondják a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá a pogányokon szemeink előtt szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
11Jusson elődbe a fogoly sóhajtása karod nagysága szerint: hagyd életben azokat, akik a halálnak vannak szánva.
12És fizesd meg szomszédainknak hétszeresen a keblébe a gyalázatot, mellyel gyaláztak téged, Uram!
13Mi pedig, a te néped és legelőd juhai, vallást teszünk rólad örökké;