Psalms 78
1 Oktató. Ászáftól. Figyelj én népem tanításomra; hajtsátok fületeket szám mondásaira.
2 Számat példázatra akarom nyitni; őskorból való rejtélyeket kinyilatkoztatni.
3 Amiket hallottunk és tudunk, és atyáink elbeszéltek nekünk; nem titkoljuk el fiaiktól:
4 elbeszélvén a jövő nemzedéknek az Úr dicséretét és hatalmát; és csodáit, melyeket tett.
5 Mert bizonyságot állított fel Jákóbban, és tanítást tett le Izráelben; melyekről megparancsolta atyáinknak, hogy tanítsák meg azokat fiaiknak;
6 hogy megismerje a jövő nemzedék. A fiak, akik születni fognak, keljenek fel és beszéljék el fiaiknak:
7 hogy Istenbe helyezzék bizodalmukat; és el ne felejtsék Isten tetteit; hanem megőrizzék parancsolatait.
8 És ne legyenek olyanok, mint atyáik; a pártos és lázadó nemzedék; nemzedék, mely nem készítette el a szívét; és nem volt hű a lelke Istenhez.
9 Efraim fiai, a felszerelt íjlövők, csata napján megfordultak:
10 nem tartották meg Isten szövetségét; és nem akartak tanításában járni:
11 hanem elfelejtették tetteit; és csodáit, melyeket látni engedett nekik.
12 Atyáik előtt tett csodát, Egyiptom országában, Cóán mezején:
13 szétnyitotta a tengert, és átvitte őket; és megállította a vizet, mint egy töltést.
14 Aztán felhőben vezette őket nappal; egész éjszaka pedig tűzvilágban.
15 Szirteket hasított meg a sivatagban; és megitatta mintegy hullámárral bőven.
16 Tudniillik folyókat hozott ki a sziklából; úgy vitte le a vizet mintegy folyamokban.
17 És mikor újból vétkeztek ellene;fellázadván a Magasságos ellen a pusztában:
18 akkor meg azzal kísértették Istent szívükben, hogy ételt kértek tőle mohóságból.
19 És beszéltek Isten ellen, azt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a sivatagban?
20 Mikor megütötte a szirtet, víz folyt és patakok özönlöttek; de kenyeret vajon tud-e adni; vagy készíthet-e húst az ő népének?
21 Ezért mikor hallotta az Úr, felindult, és tűz lobbant fel Jákób ellen; és harag is vonult fel Izráel ellen;
22 mert nem hittek Istenben; és nem bíztak megtartásában.
23 És parancsolt a fellegeknek odafent; és az egek ajtait kinyitotta:
24 és mannát hullatott rájuk eledelül; és égi gabonát adott nekik:
25 (angyalkenyeret evett az ember;) küldött nekik útravalót bőven.
26 Keleti szelet indított az égen; aztán déli szelet hajtott erejével.
27 És húst hullatott rájuk, mint a por; és mint a tenger fövénye, szárnyas madarat:
28 És táboruknak közepette hullatta le, hajlékaik mellé körös-körül.
29 És ettek és megelégedtek nagyon; és meghozta nekik kívánságukat.
30 Nem unták meg kívánságukat; ételük még szájukban volt:
31 már Isten haragja felvonult ellenük, öldökölt kövéreik között; és Izráel ifjait leterítette.
32 Mindemellett tovább vétkeztek; és nem hittek az ő csodáiban.
33 Ezért hiábavalóságban emésztette napjaikat; és esztendeiket ijedelmekben.
34 Ha ölte őket, akkor megkérdezték őt; és megtértek és keresték Istent.
35 És eszükbe jutott, hogy Isten az ő szirtjük; és a magasságos Isten a megváltójuk.
36 És szájukkal hitegették őt; és nyelvükkel hazudtak neki:
37 de szívük nem volt szilárdan mellette; és nem voltak hűek szövetségében.
38 De ő irgalmas, aki elfedezi a bűnt; és nem pusztít el: hanem sokszor visszafordítja haragját; és nem ébreszti fel egész indulatát.
39 És eszébe jutott, hogy húsból valók ők; ellebbenő szél, mely nem tér vissza.
40 Oh hányszor fellázadtak ellene a sivatagban; okoztak neki fájdalmat a kietlenben!
41 És mikor ismét kísértették Istent; és Izráel szentjét ingerelték:
42 nem jutott eszükbe keze, azon a napon, melyen megváltotta őket ellenségüktől.
43 Melyen elhelyezte jeleit Egyiptomban; és csodáit Cóán mezején.
44 És vérré változtatta folyamaikat; úgyhogy folyóikból nem ihattak.
45 Kutyalegyet küldött rájuk, mely ette őket; és békát, mely pusztította őket.
46 És a tücsöknek adta termésüket; és munkájukat a sáskának.
47 Megölte jégesővel szőlőjüket; és vad fügefáikat a kőesővel.
48 És kiszolgáltatta barmukat a jégesőnek; és nyájaikat a villámoknak.
49 Rájuk bocsátotta haragja hevét; indulatot, felgerjedést és szorongatást. Rossz angyalok küldetéséül
50 ösvényt egyengetett haragjának: nem kímélte a haláltól lelküket; és kiszolgáltatta életüket a döghalálnak.
51 Mikor minden elsőszülöttet megölt Egyiptomban; erőzsengéket Hám sátoraiban:
52 elindította népét, mint a juhokat; és úgy vezette őket, mint egy nyájat a sivatagban.
53 Oly biztonságban vezette őket, hogy nem féltek; ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 Mikor behozta őket szentségének határába; erre a hegyre, melyet karja szerzett:
55 nemzeteket űzött ki előlük, kisorsolta őket mérőkötéllel örökségül; és letelepítette sátoraikba Izráel törzseit.
56 Mégis kísértették és haragították a magasságos Istent; és bizonyságait nem tartották meg:
57 hanem hátra álltak, és hűségszegők, mint atyáik; megfordultak, mint egy csalárd íj.
58 Akkor bámáikkal bosszantották őt; és istenképeikkel tették féltékennyé.
59 Hallotta Isten és felindult; és nagyon megvetette Izráelt.
60 És elvetette a sílói hajlékot, a sátort, melyet emberek közt ütött:
61 és fogságra adta erejét; és dicsőségét ellenség kezére.
62 És kiszolgáltatta népét a kardnak; és örökségére felindult:
63 ifjait tűz ette meg; és szüzeinek nem lett násza:
64 papjai kard által estek el; és özvegyei nem sírhattak.
65 Akkor felébredt az Úr, mint egy alvó; mint egy hős, aki bortól ujjong:
66 és ellenségeit hátraverte; örök gyalázatot vetett rájuk:
67 és megvetette József sátorát; és nem választotta Efraim törzsét.
68 Hanem Júda törzsét választotta; Cion hegyét, melyet szeret:
69 és megépítette szentélyét, mint a magasságot; mint a földet, melyet örökre megfundált.
70 És kiválasztotta Dávidot, az ő szolgáját; és kivette őt a juhaklokból.
71 A szoptatós juhok mögül hozta el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét; és Izráelt, az ő örökségét.
72 És legeltette őket szíve jámborsága szerint; és vezette őket kezeinek értelmességével.