1Oktató. Ászáftól. Figyelj én népem tanításomra; hajtsátok fületeket szám mondásaira.
2Számat példázatra akarom nyitni; őskorból való rejtélyeket kinyilatkoztatni.
3Amiket hallottunk és tudunk, és atyáink elbeszéltek nekünk; nem titkoljuk el fiaiktól:
4elbeszélvén a jövő nemzedéknek az Úr dicséretét és hatalmát; és csodáit, melyeket tett.
5Mert bizonyságot állított fel Jákóbban, és tanítást tett le Izráelben; melyekről megparancsolta atyáinknak, hogy tanítsák meg azokat fiaiknak;
6hogy megismerje a jövő nemzedék. A fiak, akik születni fognak, keljenek fel és beszéljék el fiaiknak:
7hogy Istenbe helyezzék bizodalmukat; és el ne felejtsék Isten tetteit; hanem megőrizzék parancsolatait.
8És ne legyenek olyanok, mint atyáik; a pártos és lázadó nemzedék; nemzedék, mely nem készítette el a szívét; és nem volt hű a lelke Istenhez.
9Efraim fiai, a felszerelt íjlövők, csata napján megfordultak:
10nem tartották meg Isten szövetségét; és nem akartak tanításában járni:
11hanem elfelejtették tetteit; és csodáit, melyeket látni engedett nekik.
12Atyáik előtt tett csodát, Egyiptom országában, Cóán mezején:
13szétnyitotta a tengert, és átvitte őket; és megállította a vizet, mint egy töltést.
14Aztán felhőben vezette őket nappal; egész éjszaka pedig tűzvilágban.
15Szirteket hasított meg a sivatagban; és megitatta mintegy hullámárral bőven.
16Tudniillik folyókat hozott ki a sziklából; úgy vitte le a vizet mintegy folyamokban.
17És mikor újból vétkeztek ellene;fellázadván a Magasságos ellen a pusztában:
18akkor meg azzal kísértették Istent szívükben, hogy ételt kértek tőle mohóságból.
19És beszéltek Isten ellen, azt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a sivatagban?
20Mikor megütötte a szirtet, víz folyt és patakok özönlöttek; de kenyeret vajon tud-e adni; vagy készíthet-e húst az ő népének?
21Ezért mikor hallotta az Úr, felindult, és tűz lobbant fel Jákób ellen; és harag is vonult fel Izráel ellen;
22mert nem hittek Istenben; és nem bíztak megtartásában.
23És parancsolt a fellegeknek odafent; és az egek ajtait kinyitotta:
24és mannát hullatott rájuk eledelül; és égi gabonát adott nekik:
25(angyalkenyeret evett az ember;) küldött nekik útravalót bőven.
26Keleti szelet indított az égen; aztán déli szelet hajtott erejével.
27És húst hullatott rájuk, mint a por; és mint a tenger fövénye, szárnyas madarat:
28És táboruknak közepette hullatta le, hajlékaik mellé körös-körül.
29És ettek és megelégedtek nagyon; és meghozta nekik kívánságukat.
30Nem unták meg kívánságukat; ételük még szájukban volt:
31már Isten haragja felvonult ellenük, öldökölt kövéreik között; és Izráel ifjait leterítette.
32Mindemellett tovább vétkeztek; és nem hittek az ő csodáiban.
33Ezért hiábavalóságban emésztette napjaikat; és esztendeiket ijedelmekben.
34Ha ölte őket, akkor megkérdezték őt; és megtértek és keresték Istent.
35És eszükbe jutott, hogy Isten az ő szirtjük; és a magasságos Isten a megváltójuk.
36És szájukkal hitegették őt; és nyelvükkel hazudtak neki:
37de szívük nem volt szilárdan mellette; és nem voltak hűek szövetségében.
38De ő irgalmas, aki elfedezi a bűnt; és nem pusztít el: hanem sokszor visszafordítja haragját; és nem ébreszti fel egész indulatát.
39És eszébe jutott, hogy húsból valók ők; ellebbenő szél, mely nem tér vissza.
40Oh hányszor fellázadtak ellene a sivatagban; okoztak neki fájdalmat a kietlenben!
41És mikor ismét kísértették Istent; és Izráel szentjét ingerelték:
42nem jutott eszükbe keze, azon a napon, melyen megváltotta őket ellenségüktől.
43Melyen elhelyezte jeleit Egyiptomban; és csodáit Cóán mezején.
44És vérré változtatta folyamaikat; úgyhogy folyóikból nem ihattak.
45Kutyalegyet küldött rájuk, mely ette őket; és békát, mely pusztította őket.
46És a tücsöknek adta termésüket; és munkájukat a sáskának.
47Megölte jégesővel szőlőjüket; és vad fügefáikat a kőesővel.
48És kiszolgáltatta barmukat a jégesőnek; és nyájaikat a villámoknak.
49Rájuk bocsátotta haragja hevét; indulatot, felgerjedést és szorongatást. Rossz angyalok küldetéséül
50ösvényt egyengetett haragjának: nem kímélte a haláltól lelküket; és kiszolgáltatta életüket a döghalálnak.
51Mikor minden elsőszülöttet megölt Egyiptomban; erőzsengéket Hám sátoraiban:
52elindította népét, mint a juhokat; és úgy vezette őket, mint egy nyájat a sivatagban.
53Oly biztonságban vezette őket, hogy nem féltek; ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54Mikor behozta őket szentségének határába; erre a hegyre, melyet karja szerzett:
55nemzeteket űzött ki előlük, kisorsolta őket mérőkötéllel örökségül; és letelepítette sátoraikba Izráel törzseit.
56Mégis kísértették és haragították a magasságos Istent; és bizonyságait nem tartották meg:
57hanem hátra álltak, és hűségszegők, mint atyáik; megfordultak, mint egy csalárd íj.
58Akkor bámáikkal bosszantották őt; és istenképeikkel tették féltékennyé.
59Hallotta Isten és felindult; és nagyon megvetette Izráelt.
60És elvetette a sílói hajlékot, a sátort, melyet emberek közt ütött:
61és fogságra adta erejét; és dicsőségét ellenség kezére.
62És kiszolgáltatta népét a kardnak; és örökségére felindult:
63ifjait tűz ette meg; és szüzeinek nem lett násza:
64papjai kard által estek el; és özvegyei nem sírhattak.
65Akkor felébredt az Úr, mint egy alvó; mint egy hős, aki bortól ujjong:
66és ellenségeit hátraverte; örök gyalázatot vetett rájuk:
67és megvetette József sátorát; és nem választotta Efraim törzsét.
68Hanem Júda törzsét választotta; Cion hegyét, melyet szeret:
69és megépítette szentélyét, mint a magasságot; mint a földet, melyet örökre megfundált.
70És kiválasztotta Dávidot, az ő szolgáját; és kivette őt a juhaklokból.
71A szoptatós juhok mögül hozta el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét; és Izráelt, az ő örökségét.
72És legeltette őket szíve jámborsága szerint; és vezette őket kezeinek értelmességével.