Psalms 77
1 A karmesternek Jedutun szerint; Ászáf zsoltára. (2) Szavam van Istenhez és kiáltanom kell; szavam van Istenhez, és figyelmez reám.
2 (3) Szorultságom napján megkeresem az Urat; kezem éjhosszat ki van nyújtva és nem fárad el. Lelkem vonakodik megvigasztalódni;
3 (4) Istenre emlékezem és sóhajtok: panaszkodom és lelkem elborul; szelá,
4 (5) megfogtad szemeim pilláit. Nyugtalan vagyok és nem beszélek;
5 (6) elgondolom az ősi napokat, a hajdankor éveit:
6 (7) eszembe jut lantpengetésem éjszaka; szívemmel beszélgetek és tapogat a lelkem.
7 (8) Hát örökre elvet az Úr; és többé már nem fogad kedvébe?
8 (9) Hát örökre megszűnt kegyelme; vége van ígéretének nemzedékről nemzedékre?
9 (10) Hát elfelejtett Isten könyörülni; vagy bezárta haragjában irgalmát? Szelá.
10 (11) És azt mondom: Ez az én fájdalmam: a Magasságos jobbjának megváltozása.
11 (12) Felidézem az Úr tetteit; mert emlékemben van csodád az őskortól:
12 (13) aztán elmélkedem minden tetteden; és munkáidról beszélgetek.
13 (14) Oh Isten, szentség a te utad; ki olyan nagy isten, mint az Isten?!
14 (15) Te vagy az Isten, a csodatevő; ismertté tetted a népek közt erődet.
15 (16) Megváltottad karoddal népedet; Jákób és József fiait. Szelá.
16 (17) Láttak téged a vizek, Isten; láttak téged a vizek, reszkettek! A hullámárak is remegtek;
17 (18) vizet ontottak a sűrű felhők: dörögtek a felső felhők; nyilaid is cikáztak.
18 (19) Dörgésed hangja görgeteges volt;villámok világították meg a földkerekét: remegett és tántorgott a föld;
19 (20) a te utad a tengerben volt. Es ösvényeid a nagy vizekben; és nyomaid nem voltak felismerhetők.
20 (21) Mint egy juhnyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron keze által.