1A karmesternek húros hangszerre; Ászáf zsoltára, énekelni. (2) Ismeretes Júdában az Isten; Jeruzsálemben nagy az ő neve.
2(3) És Sálemben lett neki sátora; és a Cionon hajléka.
3(4) Ott törte meg az íj villámait; pajzsot, kardot és háborút. Szelá.
4(5) Ragyogóbb voltál, te hatalmas, a zsákmány-hegyeknél:
5(6) kifosztattak az erős szívek, kik álmukat aludták és nem találta meg egy harcos sem a kezét.
6(7) Fenyítésed folytán, Jákób Istene, megdermedett harci szekér és ló.
7(8) Te félelmetes, te, hát ki állhatna meg a te színed előtt, mikor megharagszol?
8(9) Az egekből hirdettél ítéletet; a föld félt és elcsendesedett:
9(10) mikor Isten felkelt ítéletre; hogy megtartsa mind a föld szelídjeit. Szelá.
10(11) Mikor az emberharag a te dicsőségedre szolgál; a harag maradványát te kötöd fel fegyverül:
11(12) tegyetek fogadást és adjátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek; mind, akik körülötte vannak, hozzanak ajándékot a Félelmetesnek.
12(13) Aki elvágja a fejedelmek kedvét; félelmetes a föld királyai előtt.