1A karmesternek az „El ne rontsd\-ra; Ászáf zsoltára, énekelni. (2) Vallást teszünk rólad, oh Isten, vallást teszünk; mert közel van neved, hirdetik csodáidat.
2(3) Ha gyülekezetet tartok;
3(4) Hogy inog a föld és minden lakója; én mértem ki egyensúlyba oszlopait. Szelá.
4(5) Azt mondom a kérkedőknek: Ne kérkedjetek; és a hitetleneknek: Ne emeljetek szarvat!
5(6) Ne emeljétek a magasságba szarvatokat; ne beszéljetek makacs nyakkal.
6(7) Mert nem keletről és nem nyugatról; és nem délről van a felmagasztalás:
7(8) hanem Isten az, aki ítél; ezt megalázza és azt felmagasztalja.
8(9) Mert serleg van az Úr kezében és habzó bor; tele van vegyítékkel, és ebből önt; bizony a seprejét is kiszívják, megisszák a föld minden hitetlenei.
9(10) Én pedig kijelentem örökre: énekelek Jákób Istenének.
10(11) És a hitetlenek szarvait mind letördelem; az igaz ember szarvai felemeltetnek!