1A karmesternek, Dávid zsoltára; ének. (2) Csend, dicséret tiéd, Isten a Cionon; és neked teljesítenek fogadást.
2(3) Oh imameghallgató, hozzád jön minden test a bűnösségek miatt.
3(4) Bűneink hatalmasabbak, mint magunk; te fedezheted el őket.
4(5) Boldog, akit kiválasztasz és közel viszel; udvaraidban időzhet: megtelünk házad javával; templomod szentségével.
5(6) Félelmetesen, igazságban hallgass meg minket, üdvösségünk Istene; ki bizodalma vagy a föld minden végének, és a távol tengereknek:
6(7) Aki hegyeket tart állva erejével; felövezve hatalommal:
7(8) aki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását; és a nemzetek zajongását:
8(9) és akinek jeleitől félnek a végek lakói: reggel és este feljöttével örvendeztess meg.
9(10) Meglátogatod a földet és elárasztod azt; nagyon gazdaggá teszed azt: Isten folyója tele van vízzel; gabonát szerzel nekik (mert így készíted elő azt):
10(11) barázdáit megöntözöd, hantjait elegyengeted; záporokkal meglágyítod, ami belőle sarjad, megáldod:
11(12) megkoronázod jóságod esztendejét; és ösvényeid kövérségtől csepegnek.
12(13) Csepegnek a sivatag pázsitjai; és vígságot öveznek fel a halmok.
13(14) A legelők magukra veszik a juhnyájakat, és a völgyek gabonába burkolóznak; ujjonganak és énekelnek.