Bible

1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Halld meg Isten, szómat, ha panaszkodom; ellenség félelmétől mentsd meg életemet. 2 (3) Rejts el engem gonoszok társasága elől; gonosztevők zűrzavara elől. 3 (4) Kik megélesítik nyelvüket, mint a kardot; nyilaik gyanánt keserű szóval céloznak: 4 (5) hogy meglőjék a rejtekben a jámbort; váratlanul lövik meg félelem nélkül. 5 (6) Bátorítják egymást a gonosz dologra, arról beszélnek, hogy tőröket rejtsenek el; azt mondják: Ki látja őket? 6 (7) Álnokságokat gondolnak ki: Kész vagyunk, jól kitervelt gondolat; mert mindegyiknek a keble és szíve mély. 7 (8) Akkor Isten egy nyilat lő rájuk váratlan; jönnek rájuk a csapások. 8 (9) És őket gáncsolják el, rajtuk a nyelvük; megrázkódik mindenki, aki látja őket. 9 (10) És megfélemlik minden ember, és kijelentik, hogy ez Isten munkája; és megértik az ő cselekedetét. 10 (11) Örvendezni fog az igaz az Urban, és nála keres menedéket; és dicsekszik minden egyenes szívű.