1A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Halld meg Isten, szómat, ha panaszkodom; ellenség félelmétől mentsd meg életemet.
2(3) Rejts el engem gonoszok társasága elől; gonosztevők zűrzavara elől.
3(4) Kik megélesítik nyelvüket, mint a kardot; nyilaik gyanánt keserű szóval céloznak:
4(5) hogy meglőjék a rejtekben a jámbort; váratlanul lövik meg félelem nélkül.
5(6) Bátorítják egymást a gonosz dologra, arról beszélnek, hogy tőröket rejtsenek el; azt mondják: Ki látja őket?
6(7) Álnokságokat gondolnak ki: Kész vagyunk, jól kitervelt gondolat; mert mindegyiknek a keble és szíve mély.
7(8) Akkor Isten egy nyilat lő rájuk váratlan; jönnek rájuk a csapások.
8(9) És őket gáncsolják el, rajtuk a nyelvük; megrázkódik mindenki, aki látja őket.
9(10) És megfélemlik minden ember, és kijelentik, hogy ez Isten munkája; és megértik az ő cselekedetét.
10(11) Örvendezni fog az igaz az Urban, és nála keres menedéket; és dicsekszik minden egyenes szívű.