1Dávid zsoltára; mikor Júda sivatagában volt. (2) Isten, Istenem vagy te, téged kereslek; téged szomjaz a lelkem: érted eped a testem a kiaszott földön, mikor elbágyad víz híján.
2(3) Így néztem rád a szenthelyen; hogy lássam erődet és dicsőségedet:
3(4) mert kegyelmed jobb az életnél; ajkaim így dicsérnek téged.
4(5) Így foglak áldani életemben; nevedben emelem fel kezeimet.
5(6) Mintegy velővel és kövérséggel lakik jól lelkem; és ujjongás ajkaival dicsér szám:
6(7) ha reád gondolok fekhelyemen; rólad elmélkedem őrváltásokkor.
7(8) Mert segítségem lettél nekem; és szárnyaid árnyékában ujjonghatok.
8(9) Hozzád ragaszkodik a lelkem; engem támogat jobb kezed:
9(10) és ők, kik romlásra keresik lelkemet; a föld mélységeibe jutnak.
10(11) Kard kezére hányják, rókák része lesznek;
11(12) és a király örvendez Istenben. Dicsekedhetnek mind, akik őreá esküsznek; mert bedugatik a hazugság-szólók szája.