1A karmesternek; ének, zsoltár. Ujjongj Istennek egész föld;
2zengjétek neve dicsőségét! Tegyetek tiszteletet dicsénekkel neki;
3mondjátok Istennek, mily félelmetes! Cselekedeteid erők nagyságában vannak; ellenségeid hízelkednek neked:
4az egész föld leborul előtted, és zengenek neked, zengik nevedet. Szelá.
5Jertek és lássátok Isten cselekedeteit; ki tettben félelmes az emberfiak felett:
6átváltoztatta a tengert szárazfölddé, hogy a folyamon száraz lábbal menjenek át. Ott örvendeztünk benne,
7ki hatalmával örökké uralkodik: szemei a nemzetekre figyelnek, hogy az engedetlenek ne emelkedjenek fel. Szelá.
8Áldjátok népek a mi Istenünket; és zengjétek hangosan az ő dicséretét:
9aki életbe helyezte a mi lelkünket; és nem engedte meginogni lábainkat.
10Mert próbára tettél bennünket, oh Isten; megtisztítottál minket, mint az ezüstöt tisztítják:
11belevittél bennünket a hálóba; nyomást helyeztél a derekunkra.
12Halandót nyargaltattál a fejünkön, belejutottunk a tűzbe és vízbe: de kihoztál bennünket a bőségre;
13bemegyek házadba égő áldozatokkal. Megadom neked fogadásaimat;
14melyekre ajkaim nyílnak és szám szólott ínségében:
15hízott égő áldozatokat áldozok neked kosok elfüstölögtetésével; marhát készítek el bakokkal. Szelá.
16Jertek halljátok, hadd beszélem el, minden istenfélő; amit cselekedett az én lelkemmel.
17Hozzá kiáltottam az én szájammal; és magasztalás volt a nyelvem alatt
18(ha hamisságot láttam volna szívemben; nem hallgatott volna meg az Úr).
19Bizony meghallgatott Isten; figyelt imádságom szavára.
20Áldott legyen Isten, hogy nem fordította el az én imámat, sem az ő kegyelmét tőlem.