1A karmesternek az „El ne rontsd\-ra; Dávid aranyverse. (2) Vajon valóban igazság-elnémítást tesztek szóvá; méltányos ítéletet hoztok, emberfiak?
2(3) Sőt szívben álnokságokat csináltok az országban; kezeitek erőszaknak egyengetnek utat.
3(4) Elidegenedettek a hitetlenek az anyaméh óta; tévelyegnek a hazugság-szólók születésük óta.
4(5) Mérgük van nekik, hasonló a kígyóméreghez; olyanok, mint a süket vipera, mely bedugja fülét.
5(6) (Hogy ne hallja az igézők hangját; a kitanult csomókötözőkét.)
6(7) Istenem, törd ki fogaikat a szájukban; a fiatal oroszlánok zápfogait törd össze, Uram!
7(8) Olvadjanak el, mint a víz, amely szétfolyik; ha nyilait neki feszíti, mintha elvágták volna.
8(9) Mint egy csiga, mely nyálkaként megy; egy asszony idétlenje, ki nem látott napot.
9(10) Mielőtt megéreznék fazekaitok a tüskét; akár nyersen, akár égve seperje el azt.
10(11) Örül az igaz, mert bosszúállást lát; lábait a hitetlen vérében mossa:
11(12) és azt mondja az ember: Bizony van jutalma az igaznak; bizony van Isten, aki ítél a földön.