1A karmesternek az „El ne rontsd\-ra; Dávid aranyverse: mikor Saul elől a barlangba menekült. (2) Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert hozzád menekedik lelkem; és szárnyaid árnyékába menekedem, míg elvonulnak a vészek.
2(3) Istenhez, a Magasságoshoz kiáltok; Istenhez, ki elvégzi értem:
3(4) elküld az égből, és megszabadít engem, akit a rám lihegő gyalázott. Szelá. Elküldi Isten kegyelmét és hűségét
4(5) hozzám, ki oroszlánok közt fekszem (lángoló emberfiak közt), lelkemhez. kiknek fogai dárdák és nyilak; a nyelvük pedig éles kard.
5(6) Emelkedjél fel az egek felett, Istenem; az egész föld felett a te dicsőséged!
6(7) Hálót állítottak lépteimnek, lelkem meggörnyedett; vermet ástak énelőttem, abba estek bele. Szelá.
7(8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem énekelni és zengedezni:
8(9) ébredj lelkem, ébredj, oh koboz; és hárfával hadd ébresszem a hajnalt!
9(10) Dicsőítelek téged a népek közt, Uram; zengedezek neked a nemzetek közt:
10(11) mert nagy az egekig a te kegyelmed; és a felhőkig a te hűséged.
11(12) Emelkedjél fel az egek felett, Istenem; az egész föld felett a te dicsőséged!