1A karmesternek „A távol néma galambjá\-ra; Dávid aranyverse; mikor megfogták őt a filiszteusok Gátban. (2) Könyörülj rajtam, Istenem, mert ember liheg rám; egész nap harcolva szorít engem.
2(3) Lihegnek a rám leselkedők egész nap; mert sokan harcolnak velem fennen.
3(4) Mikor félek, én benned bízom;
4(5) Istennel dicsérem igéjét. Istenben bízom, nem félek; mit tehet velem, aki test?
5(6) Egész nap az én dolgaimat kínozzák; rajtam van minden gondolatuk rosszra.
6(7) Összegyűlnek, lesbe állnak, ők lépteimet vigyázzák; mint ahogy halálomat várják.
7(8) E hamisság mellett legyen mentség számukra? Döntsd le haraggal a népeket, Isten!
8(9) Bujdosásomat magad megszámláltad, szedd a könnyemet tömlődbe; igen, a könyvedbe.
9(10) Akkor visszafordulnak ellenségeim, hátra, amely nap kiáltok; ezt tudom, mert Isten velem van.
10(11) Istennel dicsérek igét; az Úrral dicsérek igét.
11(12) Istenben bízom, nem félek; mit tehet ember énvelem?
12(13) Rajtam vannak, Isten, fogadásaid; megadom neked hálaadásokkal.
13(14) Mert kimentetted lelkemet a halálból, igen, lábaimat az elbotlásból: hogy Isten színe előtt járjak az élet világosságában.