Psalms 56
1 A karmesternek „A távol néma galambjá\-ra; Dávid aranyverse; mikor megfogták őt a filiszteusok Gátban. (2) Könyörülj rajtam, Istenem, mert ember liheg rám; egész nap harcolva szorít engem.
2 (3) Lihegnek a rám leselkedők egész nap; mert sokan harcolnak velem fennen.
3 (4) Mikor félek, én benned bízom;
4 (5) Istennel dicsérem igéjét. Istenben bízom, nem félek; mit tehet velem, aki test?
5 (6) Egész nap az én dolgaimat kínozzák; rajtam van minden gondolatuk rosszra.
6 (7) Összegyűlnek, lesbe állnak, ők lépteimet vigyázzák; mint ahogy halálomat várják.
7 (8) E hamisság mellett legyen mentség számukra? Döntsd le haraggal a népeket, Isten!
8 (9) Bujdosásomat magad megszámláltad, szedd a könnyemet tömlődbe; igen, a könyvedbe.
9 (10) Akkor visszafordulnak ellenségeim, hátra, amely nap kiáltok; ezt tudom, mert Isten velem van.
10 (11) Istennel dicsérek igét; az Úrral dicsérek igét.
11 (12) Istenben bízom, nem félek; mit tehet ember énvelem?
12 (13) Rajtam vannak, Isten, fogadásaid; megadom neked hálaadásokkal.
13 (14) Mert kimentetted lelkemet a halálból, igen, lábaimat az elbotlásból: hogy Isten színe előtt járjak az élet világosságában.