1A karmesternek; húros hangszerre: oktató; Dávidtól. (2) Figyelj Istenem imádságomra; és ne rejtőzzél el könyörgésem elől.
2(3) Figyelmezz reám és hallgass meg engem; nyugtalan vagyok panaszomban és sóhajtok.
3(4) Ellenségem hangja miatt, hitetlen nyomása miatt; mert vészt zúdítanak reám, és haraggal támadnak engem.
4(5) Szívem vergődik bensőmben; halálfélelmek estek rám:
5(6) félelem és reszketés jön reám; és rettegés borít el engem.
6(7) (És azt mondtam:) Bár szárnyam volna, mint a galambnak; elrepülnék és ott laknám:
7(8) íme messze elrepülnék; a sivatagban szállanék meg. Szelá.
8(9) Sietnék egy nekem való menedékhelyre; rohanó szélnél, viharnál jobban.
9(10) Veszítsd el, Uram, oszlasd meg nyelvüket; mert erőszakot és pert látok a városban.
10(11) Nappal és éjjel körüljárnak kőfalain; és vész és nyomor van benne:
11(12) veszedelmek vannak benne; és nem tágít piacáról a kizsákmányolás és csalárdság.
12(13) Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném; nem gyűlölőm nagyzol felettem, attól elrejtőzhetném:
13(14) hanem te, magamfajta halandó, társam, ismerősöm;
14(15) kivel édes bizalmasságban voltunk együtt, jártunk Isten házába a tolongásban.
15(16) Halál nyomja el őket, szálljanak pokolra elevenen; mert gonoszság van lakásukban, keblükben.
16(17) Én Istenhez kiáltok; és az Úr megszabadít engem.
17(18) Este, reggel és délben panaszkodom, és sóhajtok; és meghallja szavamat.
18(19) Megváltja lelkemet békével harcomból; bár sokakkal vannak ellenem:
19(20) hallja Isten és megfelel nekik; hiszen öröktől fogva a trónon ül. Szelá. Kiknél nincsenek változások, és kik nem félik Istent:
20(21) kinyújtja kezét a vele békében levőre; és megszegi szövetségét.
21(22) Vajnál simább a szája; és háború van a szívében: olajnál lágyabbak a szavai, pedig meztelen kardok.
22(23) Vesd az Úrra a sorsodat, és ő eltart téged; nem engedi soha az igazat meginogni.
23(24) És te, Istenem, ledöntöd őket a romlás vermébe, a vér és csalárdság embereit, nem érik meg napjuk felét sem; én pedig bízom benned.