1A karmesternek Kórah fiaitól; zsoltár.(2) Halljatok ide népek mindnyájan; figyeljetek, világ lakói mind:
2(3) emberfiak is, férfi-fiak is, egyetemben gazdag és szegény.
3(4) Szám bölcsességeket beszél; és szívem elmélkedése érzelem.
4(5) példázatra nyújtom fülemet; hárfa mellett nyitom talányomat.
5(6) Miért féljek rossz napokban; mikor azok bűne vesz körül nyomon;
6(7) akik vagyonukban bizakodnak; és nagy gazdagságukkal dicsekesznek?
7(8) Testvért megváltani meg nem vált senki; nem adhatja meg Istennek érte a váltságot.
8(9) Mert drága életüknek váltság-ára, tehát örökre abbahagyja:
9(10) hogy tovább éljen örökké; ne lássa meg a sírvermet.
10(11) Mert meglátja, bölcsek meghalnak; egyben bolond és ostoba elvész: és másoknak hagyják vagyonukat,
11(12) akik azt gondolták, hogy örök a házuk; hogy hajlékaik nemzedékről nemzedékre valók, kik földeket neveztek el nevükről.
12(13) így ember pompában nem marad meg; hasonlít a barmokhoz, melyek elvesznek.
13(14) Ez az ő útjuk, az ő bizodalmuk; és utánuk azoké, akik szájukban kedvet lelnek. Szelá.
14(15) Mint juhokat alvilágba teszik, halál legelteti őket, (és igazak uralkodnak rajtuk reggelre); és kínjuk, hogy az alvilág elenyészésre van (nem lakhely nekik).
15(16) Csak Isten válthatja meg életemet az alvilág kezéből; mert felvesz engem. Szelá.
16(17) Ne félj, ha meggazdagszik valaki; ha nagy lesz háza dicsősége:
17(18) mert halálában mindazt nem viszi el; nem száll le utána dicsősége.
18(19) Mikor magát életében áldja; és dicsérik, hogy jól tesz magával:
19(20) megérkezik atyái nemzedékéhez; akik soha nem látnak világosságot.
20(21) Ember ha pompában van, és nincs értelme; hasonlít a barmokhoz, melyek elvesznek.