Psalms 49
1 A karmesternek Kórah fiaitól; zsoltár.(2) Halljatok ide népek mindnyájan; figyeljetek, világ lakói mind:
2 (3) emberfiak is, férfi-fiak is, egyetemben gazdag és szegény.
3 (4) Szám bölcsességeket beszél; és szívem elmélkedése érzelem.
4 (5) példázatra nyújtom fülemet; hárfa mellett nyitom talányomat.
5 (6) Miért féljek rossz napokban; mikor azok bűne vesz körül nyomon;
6 (7) akik vagyonukban bizakodnak; és nagy gazdagságukkal dicsekesznek?
7 (8) Testvért megváltani meg nem vált senki; nem adhatja meg Istennek érte a váltságot.
8 (9) Mert drága életüknek váltság-ára, tehát örökre abbahagyja:
9 (10) hogy tovább éljen örökké; ne lássa meg a sírvermet.
10 (11) Mert meglátja, bölcsek meghalnak; egyben bolond és ostoba elvész: és másoknak hagyják vagyonukat,
11 (12) akik azt gondolták, hogy örök a házuk; hogy hajlékaik nemzedékről nemzedékre valók, kik földeket neveztek el nevükről.
12 (13) így ember pompában nem marad meg; hasonlít a barmokhoz, melyek elvesznek.
13 (14) Ez az ő útjuk, az ő bizodalmuk; és utánuk azoké, akik szájukban kedvet lelnek. Szelá.
14 (15) Mint juhokat alvilágba teszik, halál legelteti őket, (és igazak uralkodnak rajtuk reggelre); és kínjuk, hogy az alvilág elenyészésre van (nem lakhely nekik).
15 (16) Csak Isten válthatja meg életemet az alvilág kezéből; mert felvesz engem. Szelá.
16 (17) Ne félj, ha meggazdagszik valaki; ha nagy lesz háza dicsősége:
17 (18) mert halálában mindazt nem viszi el; nem száll le utána dicsősége.
18 (19) Mikor magát életében áldja; és dicsérik, hogy jól tesz magával:
19 (20) megérkezik atyái nemzedékéhez; akik soha nem látnak világosságot.
20 (21) Ember ha pompában van, és nincs értelme; hasonlít a barmokhoz, melyek elvesznek.