1Ujjongjatok igazak az Úrban; az igaz lelkekhez dicsének illik.
2Dicsérjétek az Urat lanttal; tízhúrú kobozzal zsolozsmázzatok neki.
3Énekeljetek neki új éneket; pengessétek jól a húrt kÚrtszóval.
4Mert egyenes az Úr beszéde; és minden tette hűségben van.
5Szereti az igazságot és jogot; az Úr kegyelmével telve a föld.
6Az Úr szavával alkotta az eget; és szája leheletével egész seregét.
7Mintegy rakásba gyűjti a tenger vizét; tárházakba teszi a hullámárt.
8Félje az Urat az egész föld; tőle tartson a földkerekség minden lakója.
9Mert ő kimondta, és meglett; ő parancsolt, és előállt.
10Az Úr összetörte a pogányok tanácsát; meghiúsítja a népek gondolatait.
11Az Úr tanácsa örökké megáll; szíve gondolatai nemzedékről nemzedékre.
12Boldog az a nemzet, melynek az Úr az Istene; a nép, melyet magának választott örökségül!
13Az égből letekint az Úr; mind látja az emberfiakat:
14székhelyéről néz figyelve a föld minden lakójára:
15ő, aki szívüket alkotta egyetemben; ő figyeli minden cselekedetüket.
16Nem a sereg nagysága tartja meg a királyt; hős nem ereje nagyságával menekül.
17Csalárd dolog a ló a megtartásra; és nagy erejével meg nem ment.
18Íme, az Úr szemei az őt félőkön vannak; azokon, akik az ő kegyelmére várnak.
19(Hogy kimentse a halálból életüket;32 és életben tartsa őket az éhínségben.)
20A mi lelkünk az Úrra várakozik; segítségünk és pajzsunk ő.
21Mert benne örvendez a szívünk; mert az ő szent nevében bízunk.
22Legyen a te kegyelmed, Uram, mirajtunk; amiképpen várakozunk reád.