1Dávidtól. Mikor eszelősnek tetette magát Abimélek előtt; az pedig elűzte őt és ő elment. (2) Áldom az Urat minden időben; dicsérete mindig számban van.
2(3) Az Urban dicsekedik lelkem; hallják a szegények és örvendezzenek.
3(4) Dicsőítsétek az Urat velem; és magasztaljuk nevét egyetemben.
4(5) Kerestem az Urat, és meghallgatott engem; minden félelmemből kimentett engem.
5(6) Akik reá tekintenek, felvidulnak; és arcuknak nem kell pirulni.
6(7) Ez a szegény kiáltott és az Úr meghallotta; és minden ínségéből megszabadította őt.
7(8) Tábort jár az Úr angyala azok körül, akik őt félik, és megszabadítja őket.
8(9) Kóstoljátok meg, és lássátok, milyen jó az Úr; boldog az az ember, aki hozzá menekedik!
9(10) Féljétek az Urat, ti ő szentjei; mert az őt félőknél nincs fogyatkozás.
10(11) Fiatal oroszlánok szűkölködnek és éheznek; de akik az Urat keresik, nem nélkülöznek semmi jót.
11(12) Nosza fiak, hallgassatok rám; az Úr félelmére tanítalak benneteket.
12(13) Ki az az ember, aki életet kíván; napokat szeret, hogy jót lásson?
13(14) Őrizd meg nyelvedet a gonosztól; és ajkaidat a csalárd beszédtől.
14(15) Kerüld a rosszat és tedd a jót; keresd a békességet és azt kövesd.
15(16) Az Úr szemei az igazakon vannak; és fülei az ő kiáltásukon.
16(17) Az Úr arca a gonosztevőkön van; hogy kiirtsa emléküket a földről.
17(18) Kiáltanak és az Úr meghallgatja; és minden ínségükből kimenti őket.
18(19) Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez; és a megtört lelkűeket megtartja.
19(20) Sok nyomorúsága van az igaznak; de abból mind kimenti őt az Úr:
20(21) megőrzi minden csontját; egy azokból el nem törik.
21(22) Megöli a hitetlent a gonoszság; és aki az igazat gyűlöli, bűnhődik.
22(23) Megváltja az Úr szolgái lelkét; és nem bűnhődik senki, aki hozzá menekedik.