Psalms 34
1 Dávidtól. Mikor eszelősnek tetette magát Abimélek előtt; az pedig elűzte őt és ő elment. (2) Áldom az Urat minden időben; dicsérete mindig számban van.
2 (3) Az Urban dicsekedik lelkem; hallják a szegények és örvendezzenek.
3 (4) Dicsőítsétek az Urat velem; és magasztaljuk nevét egyetemben.
4 (5) Kerestem az Urat, és meghallgatott engem; minden félelmemből kimentett engem.
5 (6) Akik reá tekintenek, felvidulnak; és arcuknak nem kell pirulni.
6 (7) Ez a szegény kiáltott és az Úr meghallotta; és minden ínségéből megszabadította őt.
7 (8) Tábort jár az Úr angyala azok körül, akik őt félik, és megszabadítja őket.
8 (9) Kóstoljátok meg, és lássátok, milyen jó az Úr; boldog az az ember, aki hozzá menekedik!
9 (10) Féljétek az Urat, ti ő szentjei; mert az őt félőknél nincs fogyatkozás.
10 (11) Fiatal oroszlánok szűkölködnek és éheznek; de akik az Urat keresik, nem nélkülöznek semmi jót.
11 (12) Nosza fiak, hallgassatok rám; az Úr félelmére tanítalak benneteket.
12 (13) Ki az az ember, aki életet kíván; napokat szeret, hogy jót lásson?
13 (14) Őrizd meg nyelvedet a gonosztól; és ajkaidat a csalárd beszédtől.
14 (15) Kerüld a rosszat és tedd a jót; keresd a békességet és azt kövesd.
15 (16) Az Úr szemei az igazakon vannak; és fülei az ő kiáltásukon.
16 (17) Az Úr arca a gonosztevőkön van; hogy kiirtsa emléküket a földről.
17 (18) Kiáltanak és az Úr meghallgatja; és minden ínségükből kimenti őket.
18 (19) Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez; és a megtört lelkűeket megtartja.
19 (20) Sok nyomorúsága van az igaznak; de abból mind kimenti őt az Úr:
20 (21) megőrzi minden csontját; egy azokból el nem törik.
21 (22) Megöli a hitetlent a gonoszság; és aki az igazat gyűlöli, bűnhődik.
22 (23) Megváltja az Úr szolgái lelkét; és nem bűnhődik senki, aki hozzá menekedik.