1Dávidtól. Oktatás. Boldog, kinek bűne meg van bocsátva, vétke elfedezve;
2boldog az az ember: akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkén csalárdság nincsen.
3Mikor hallgattam, elavultak csontjaim egész napi kiáltásomban:
4mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed; üdeségem nyári aszályra vált. Szelá.
5Vétkemet tudattam veled; és bűnösségemet nem takargattam: azt mondtam: Vallást teszek bűneimről az Úrnak; és te levetted bűnöm terhét. Szelá.
6Ezért imádkozzék minden kegyes tehozzád, oly időben, mikor megtalál; még mikor nagy vízáradások vannak is; hozzá nem érnek el.
7Te rejtek vagy nekem, szükségtől megőrzöl engem; megmentés ujjongásával körülveszel engem. Szelá.
8Figyelemmel kísérlek, mutatom, mely úton járj; tanácsot adok, rajtad a szemem.
9Ne legyetek olyanok, mint a ló, mint az öszvér, hogy nem ért: zabolával (és kantár a dísze!) kell fékezni; nem közelít hozzád.
10Sok fájdalma van a hitetlen embernek, de aki az Úrban bízik, kegyelem veszi azt körül.
11Örvendezzetek az Úrban, és vigadjatok ti igazak; és ujjongjatok mind, ti egyenes szívűek!