Psalms 31
1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Hozzád menekedem, Uram, meg ne szégyenüljek soha; igazságodban ments meg engem!
2 (3) Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg engem! Légy nekem erősség kőszirtje, várház az én megtartásomra;
3 (4) mert te vagy az én sziklám és váram: és a te nevedért vezetsz és vezérelsz engem;
4 (5) kihozol a hálóból, melyet vetettek nekem. Mert te vagy az én erősségem,
5 (6) kezedbe ajánlom lelkemet, megváltottál engem, Uram, hűség Istene:
6 (7) gyűlölöm, akik csalárd hazugságokhoz tartanak; és én az Urban bízom.
7 (8) Vigadok és örvendek kegyelmedben; mert látod az én nyomorúságomat, ismered lelkem szükségeit:
8 (9) és nem szolgáltattál ki ellenség kezébe; tágasságba állítottad lábaimat.
9 (10) Könyörülj rajtam, Uram, mert ínség van rajtam; búban senyved szemem, lelkem, testem,
10 (11) mert gondban enyészik életem és éveim sóhajtásban: megrogyott bűnösségemben erőm; és csontjaim elsenyvedtek.
11 (12) Minden ellenségem előtt gyalázat lettem, és szomszédaimnál nagyon, és ismerőseimnél félelem; akik az utcán látnak, menekülnek tőlem:
12 (13) el vagyok felejtve, mint a halott, szívből; olyan lettem, mint egy elveszett szerszám.
13 (14) Mikor hallottam sokak suttogását, félelem volt körös-körül, amint tanácskoztak együtt ellenem: azt tervezték, hogy elveszik életemet;
14 (15) de én tereád bíztam, Uram. Azt mondtam: Te vagy az én Istenem;
15 (16) kezedben van életem, szabadíts meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől:
16 (17) világosítsd meg orcáidat szolgádon; tarts meg engem kegyelmedben.
17 (18) Uram, ne szégyenüljek meg, mert téged hívlak; szégyenüljenek meg a hitetlenek, némuljanak el a másvilágra:
18 (19) hallgassanak el a hazug ajkak, kik az igaz ellen vakmerőt szólnak kevélyen és megvetéssel.
19 (20) Mily nagy a jóságod, amit eltettél azoknak, akik téged félnek, szereztél azoknak, akik hozzád menekednek; az emberfiak előtt:
20 (21) elrejted őket orcád rejtekében emberi ármányoktól; eltakarod őket kunyhódban a nyelvek perétől.
21 (22) Áldott az Úr, mert csoda kegyelmet tett velem (egy ostromlott városban).
22 (23) Akkor én azt gondoltam félelmemben: Kivágattam szemeid elől: mégis meghallgattad könyörgésem szavát, mikor hozzád kiáltottam.
23 (24) Szeressétek az Urat mind, ti ő szentjei, a híveket megőrzi az Úr; és megfizet bőven a kevélyen cselekvőknek.
24 (25) Legyetek erősek és bátor szívűek ti mind, kik az Urat várjátok!