1A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Hozzád menekedem, Uram, meg ne szégyenüljek soha; igazságodban ments meg engem!
2(3) Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg engem! Légy nekem erősség kőszirtje, várház az én megtartásomra;
3(4) mert te vagy az én sziklám és váram: és a te nevedért vezetsz és vezérelsz engem;
4(5) kihozol a hálóból, melyet vetettek nekem. Mert te vagy az én erősségem,
5(6) kezedbe ajánlom lelkemet, megváltottál engem, Uram, hűség Istene:
6(7) gyűlölöm, akik csalárd hazugságokhoz tartanak; és én az Urban bízom.
7(8) Vigadok és örvendek kegyelmedben; mert látod az én nyomorúságomat, ismered lelkem szükségeit:
8(9) és nem szolgáltattál ki ellenség kezébe; tágasságba állítottad lábaimat.
9(10) Könyörülj rajtam, Uram, mert ínség van rajtam; búban senyved szemem, lelkem, testem,
10(11) mert gondban enyészik életem és éveim sóhajtásban: megrogyott bűnösségemben erőm; és csontjaim elsenyvedtek.
11(12) Minden ellenségem előtt gyalázat lettem, és szomszédaimnál nagyon, és ismerőseimnél félelem; akik az utcán látnak, menekülnek tőlem:
12(13) el vagyok felejtve, mint a halott, szívből; olyan lettem, mint egy elveszett szerszám.
13(14) Mikor hallottam sokak suttogását, félelem volt körös-körül, amint tanácskoztak együtt ellenem: azt tervezték, hogy elveszik életemet;
14(15) de én tereád bíztam, Uram. Azt mondtam: Te vagy az én Istenem;
15(16) kezedben van életem, szabadíts meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől:
16(17) világosítsd meg orcáidat szolgádon; tarts meg engem kegyelmedben.
17(18) Uram, ne szégyenüljek meg, mert téged hívlak; szégyenüljenek meg a hitetlenek, némuljanak el a másvilágra:
18(19) hallgassanak el a hazug ajkak, kik az igaz ellen vakmerőt szólnak kevélyen és megvetéssel.
19(20) Mily nagy a jóságod, amit eltettél azoknak, akik téged félnek, szereztél azoknak, akik hozzád menekednek; az emberfiak előtt:
20(21) elrejted őket orcád rejtekében emberi ármányoktól; eltakarod őket kunyhódban a nyelvek perétől.
21(22) Áldott az Úr, mert csoda kegyelmet tett velem (egy ostromlott városban).
22(23) Akkor én azt gondoltam félelmemben: Kivágattam szemeid elől: mégis meghallgattad könyörgésem szavát, mikor hozzád kiáltottam.
23(24) Szeressétek az Urat mind, ti ő szentjei, a híveket megőrzi az Úr; és megfizet bőven a kevélyen cselekvőknek.
24(25) Legyetek erősek és bátor szívűek ti mind, kik az Urat várjátok!