1Oktató; Dávidtól, mikor a barlangban volt. Ima. (2) Fennszóval kiáltok az Úrhoz; fennszóval könyörgök az Úrhoz:
2(3) kiöntöm előtte panaszomat; nyomorúságomat elébe tárom;
3(4) mikor elborul bennem a lelkem. Hiszen te ismered ösvényemet; az úton, amelyen járok, tőrt rejtettek el nekem:
4(5) tekints jobbra, és lásd, nincsen nekem ismerősöm! Elveszett a menedék előlem; nincs, aki tudakozódjon felőlem:
5(6) Tehozzád kiáltok, Uram, azt mondom: Te vagy menedékem; osztályrészem az élők földjén!
6(7) Figyelmezz kiáltásomra, mert nagyon ügyefogyott vagyok; ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam.
7(8) Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy dicsőítse nevedet; körülvesznek engem az igazak, ha jól teszel velem.