1Dávid zsoltára. Uram, Téged hívlak, siess hozzám; halld meg szavamat, mikor hozzád kiáltok.
2Állíttassék eléd imádságom illatáldozat gyanánt; kezeim felemelése esti áldozat gyanánt.
3Tégy Uram őrizetet a számra; oltalmat ajkaim ajtajára.
4Ne add, hogy szívem rossz dologra hajoljon, hitetlenségben követvén el tetteket; olyan emberekkel, akik gonosztevők: és ne egyem csemegéikből.
5Verjen meg engem az igaz: ez kegyelem. És dorgáljon meg engem: ez olaj a fejemre. Nem utasítja vissza fejem; hanem még imádságom van veszedelmükben.
6Ha sziklaoldalakon löketnek le bíráik: akkor meghallgatják mondásaimat, mert kedvesek.
7Mint mikor szántanak és behasogatják a földet: úgy hintik el csontjainkat az alvilág szájába.
8Mert rajtad vannak, Uram, én Uram, a szemeim; hozzád menekedtem, ne öntsd ki lelkemet:
9őrizz meg engem a tőrtől, mit vetettek nekem; és a gonosztevők kelepcéitől.
10Essenek a saját hálóikba a hitetlenek; egyben míg én átmegyek.