Psalms 143
1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én könyörgésemre; a te hűségedben felelj nekem igazságod szerint,
2 és ne szállj perbe a te szolgáddal; mert egy élő sem lehet igaz teelőtted.
3 Mert ellenség üldözi lelkemet, a földre zúzta életemet; sötétségbe telepített engem, mint az örök halottakat:
4 és elborult bennem a lelkem; bensőmben megdöbbent a szív.
5 Megemlékezem az ősi napokról, elgondolkozom minden tetteden; kezeid munkáján elmélkedem:
6 kiterjesztem kezeimet feléd; lelkemet, mint a fáradt földet hozzád. Szelá.
7 (Hamar felelj nekem, Uram!) Elepedt a lelkem, ne rejtsd el orcádat előlem; mert hasonló leszek a verembe szállókhoz.
8 Hallasd velem reggel kegyelmedet, mert benned bízom, add tudtomra az utat, melyen járjak; mert hozzád emelem lelkemet.
9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekedem!
10 Taníts engem tetszésedet cselekedni, mert te vagy Istenem; a te jó lelked vezessen engem egyenes földön.
11 A te nevedért, Uram, eleveníts meg engem; igazságodért vidd ki a szükségből lelkemet:
12 és kegyelmedből irtsd ki ellenségeimet, és veszítsd el lelkem minden szorongatóját; mert én a te szolgád vagyok.