1Dávidtól. Áldjad én lelkem az Urat; és egész bensőm az ő szent nevét:
2Áldjad én lelkem az Urat; és el ne felejtsd semmi jótéteményét.
3Ő az, aki megbocsátja minden bűnödet; meggyógyítja minden betegségedet:
4aki megváltja a veremből életedet; megkoronáz téged kegyelemmel és irgalommal.
5Ő az, aki megelégíti a jóval díszedet; megújul fiatalságod, mint a sasé:
6az Úr, aki igazságot teremt, és ítéletet minden elnyomottnak.
7Kijelentette útjait Mózesnek; cselekedeteit Izráel fiainak:
8irgalmas és kegyelmes az Úr; hosszútűrő és nagy kegyelmű.
9Nem perel folytonosan; és nem tart örökké haragot:
10nem vétkeink szerint bánik velünk; és nem bűnösségünk szerint fizet nekünk.
11Mert amily magasan van az ég a föld felett; oly hatalmas az ő kegyelme az őt félőkön:
12amily távol van napkelet napnyugattól; úgy eltávolítja vétkeinket tőlünk.
13Mint az atya irgalmas a fiakhoz; úgy az Úr irgalmas az őt félőkhöz:
14mert ő ismeri alkotásunkat; emlékében tartja, hogy por vagyunk.
15A halandónak olyanok a napjai, mint a fű; mint a mező virága, úgy virágzik:
16ha egy szél megy rajta keresztül, már nincs; és többé nem ismeri azt a helye.
17Az Úr kegyelme pedig öröktől fogva való, és örökkévaló az őt félőkön; és igazsága a fiak fiain.
18Azokon, akik az ő szövetségét megőrzik; és emlékükben tartják parancsolatait, hogy teljesítsék.
19Az Úr az égben állította fel trónját; és királysága mindenen uralkodik.
20Áldjátok az Urat ő angyalai, erős hősök, kik szavát végrehajtjátok;
21hallgatván szava hangjára. Áldjátok az Urat minden seregei; szolgái, akaratának végrehajtói.
22Áldjátok az Urat minden tettei uralkodásának minden helyén: áldjad én lelkem az Urat!