Psalms 104
1 Áldjad én lelkem az Urat: Uram Istenem, mily nagy vagy! Díszbe és méltóságba öltöztél;
2 világosságot vettél fel ruha gyanánt.Az eget kifeszítetted kárpitnak;
3 a vizekre szerkesztetted felházadat. Sűrű felhőket tesz szekerévé; szélszárnyakon jár:
4 szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Megfundálta a földet alapjain; soha örökké meg nem inog.
6 Beborítottad azt hullámárral, mint öltözettel; a hegyeken megálltak a vizek:
7 Egy kiáltásodra elmenekültek; mennydörgő hangodra elrebbentek
8 (hegyek emelkedtek, völgyek süllyedtek), arra a helyre, melyet kijelöltél nekik:
9 határt vetettél, melyet át nem léphetnek; nem boríthatják el ismét a földet.
10 Forrásokat bocsátott a völgyekbe; melyek a hegyek között haladnak:
11 inni adnak a mező minden vadjának; a vadszamarak oltják szomjukat:
12 felettük az ég madarai laknak; az águk közül hallatják szavukat.
13 Hegyeket itat meg felházából; munkád gyümölcsével lakik jól a föld:
14 füvet sarjasztasz a baromnak; és növényt az ember szolgálatára: Kenyeret hozván elő a földből;
15 és bort, mely a halandó szívét vidámítja: hogy ragyogóbbá tegye az arcokat az olajnál; a kenyér pedig erősítse a halandó szívét.
16 Jóllaknak az Urnak fái; a libánoni cédrusok, melyeket ültetett:
17 ahol madarak fészkelnek; a gólyának ciprus a háza.
18 A magas hegyek a zergéknek; a sziklák a mormoták menedéke.
19 Holdat alkotott gyülekezésekre; napot, mely tudja leszálltát.
20 Sötétséget állítasz be, hogy éjszaka legyen; akkor búvik elő minden erdei vad:
21 az oroszlánkölykök, prédáiért ordítván; és kérvén Istentől eledelüket.
22 Felkel a nap, visszahúzódnak; és leheverednek fészkükre:
23 kijön az ember az ő munkájára; dolga végzésére estig.
24 Mily nagyok a te alkotásaid, Uram! Valamennyit bölcsességgel csináltad; tele van a föld szerzeményeddel!
25 Ihol a tenger, nagy és terjedelmes, benne nyüzsgő lény számtalan; állatok, kicsinyek és nagyok.
26 Ott járnak a hajók; a tengeri kígyó, melyet alkottál benne játszani.
27 Valamennyien te tőled várják, hogy eledelt adj nekik idején.
28 Adsz nekik, szedegetnek: kinyitod kezedet, megelégesznek jóval;
29 elrejted orcádat, megrémülnek. Visszavonod lelküket, kimúlnak; és visszatérnek a maguk porába.
30 Kiereszted lelkedet, létrejönnek; és megújítod a földnek színét.
31 Tartson az Úr dicsősége örökké; találja örömét az Úr alkotásaiban.
32 Aki ha a földre tekint, már reszket; ha a hegyekhez ér, már füstölnek.
33 Énekelni fogok az Urnak, míg élek; zengedezni az én Istenemnek, míg leszek.
34 Neki kedves lesz az én elmélkedésem; én örvendezni fogok az Úrban.
35 Kipusztulnak a bűnösök az országból; és hitetlenek nem lesznek többé. Áldjad lelkem az Urat, hallelúja!